2016. március 24.

Te mit mondanál a 14 éves önmagadnak?


Mit mondanál a 14 éves önmagadnak? Mire hívnád fel a figyelmét? Mit gondolna minderről a régi éned? Nekem valami ilyesmi lenne...

What would you say to your 14-year-old self? What would you warn them about? What would your old self thing about all this? For me it would go like this... (for english, scroll a lot, I didn't want to break the flow of the letter)

Kedves 14 éves Luca.

Hogy vagy mostanság? Tudom, hogy írtál nekem nemrég, hiszen iskolai feladat volt. Még nem kaptam meg, de kíváncsian várom, miről számolsz be benne. Talán még várnom kell pár évet, ugyan, hogy megpillantsam. Én viszont azért írok most neked, hogy tanácsot adjak az elkövetkezendő időszakra (igen, nem könnyű a tapasztaltabbra hallgatni, mégis, szeretném, ha megajándékoznál az időddel).
Tudom, hogy egyedül érzed magad és várod, hogy végre középiskolába menj. Elárulom neked előre, hogy igen, bejutsz abba a gimnáziumba, ahova elsőként jelentkeztél, de azt nem mondom meg, hogy melyik osztályba, legyen meglepetés. Megsúghatom azonban, hogy nem fogsz unatkozni, önteni fogják beléd a tudást, figyelj majd jól, hiszen erre később nagyobb szükséged lesz, mint gondolnád!

Engedd meg kérlek, hogy adjak neked pár tanácsot, hogy nagyobb rálátásod lehessen arra, ami jön és könnyebben átvészelhesd.

1. Gondolkozz el rajta, hogy a szüleid mit mondanak is miért! Csökönyös vagy és nem fogadsz meg semmilyen tanácsot, pedig ha csak egy kicsit is megfontolnád azokat a dolgokat, amiket hallasz (példának okáért: tanulj most többet, mert kisebb energiabefektetéssel nagyobb profitod lesz most, mint később megpróbálni befedni a lyukakat). 

2. Ehhez kötődő, de nem teljesen egybevágó: örülj minden pillanatnak, becsüld meg és élvezd, amit a szüleiddel, családoddal tölthetsz! Beleértve mindenkit, aki Törökszentmiklóson van, különösképpen mamát! Vigyázz, hogy mit mondasz, hogyan viselkedsz, ne bántsd a családodat!

3. Próbálj kapcsolatot teremteni az öcséddel! Több közös van bennetek, mint gondolnád - ebből a gondolatból kiindulva - ha legalább fele annyi energiát fektetnél abba, hogy a testvéredet megismerd, mint amennyit abba ölsz, hogy olyan emberekkel próbálod megkedveltetni magad, akik egyértelműen nem a barátaid, de még közös érdeklődési körötök sincs (igen, tudom, hogy azt hiszed, hogy 'majd megjön a kedved a bulizáshoz/shoppingoláshoz/állandó pasizáshoz', de nem fog megjönni. soha.), akkor magad mellett tudhatnál egy barátot, akire bármiben számíthatsz. Szóval: beszélgess a testvéreddel. Akármiről.

4. Tovább fűzve ezt a gondolatot... a barátaid. Az örökös beilleszkedési vágyad. Ezer és ezer ember megmondta már, hogy azért, mert 'tinédzser lányok ezt meg azt szeretik és ilyenek meg olyanok', attól még neked NEM kell olyan tinédzser lánynak lenned. Sőt. Ha lehet, már most jelentsd ki a szüleidnek, hogy nem akarsz várni a főiskolás évekig, hogy elkezdhess fotózni, te már most is szeretnél. Ha azt mondják, hogy a 'tanulásra kell koncentrálnod', akkor érvelj ezzel: ha csak a lehetőséged megvan arra, hogy felfedezd, hogy szeretsz-e alkotni, akkor talán kiderülne, akkor talán már gimnázium során is tisztábban látnál.

A végére hagytam, ami a legfontosabb és ami a legjobban érdekel. Figyelj oda mindkettőre. Mindkettő nagyon fontos!

5. Ha egyszer olyan helyzetbe kerülsz, ahol nem látod a kiutat. Ne félj. Ismerlek, és tudom, hogy a világon a legnehezebb dolog számodra nem félni. De ha félsz, akkor egy olyan lejtőn indulsz el, amin nincs megállás. Ha mégis elindulsz ezen a lejtőn, akkor, nagyon gyorsan, nagyon hamar, nagyon mélyen meg fogsz sérülni... Ha ez is megtörténik, akkor kérlek, kérj segítséget! Iszonyatosan fontos, hogy segítséget kérj. Nem kell elmondanod senkinek. Elég, ha anyának és apának elmondod, értesd meg velük, rögtön az elején, hogy ők is tudják, min mész keresztül! Most még nem érted, miről írok, de egy ponton rá fogsz jönni, és akkor emlékezz erre! A kettőnk élete múlik rajta.

6. A gimnázium... Csak csinálj mindent úgy, ahogy egyébként csinálnál, a mindenféle 'be akarok illeszkedni' nélkül. Neked még távoli jövőnek tűnik, nekem már inkább egy nagy keszekusza gombolyagnak tűnik innen, ahol most vagyok. Tudni akarod mi történik? Persze, hogy igen, ismerlek, tudni akarod, hogy végre szerelmes leszel-e! Megpróbálom neked elmondani anélkül, hogy mindent elrontanék. Igen, valószínűleg szerelmes leszel. El fogod veszíteni a fejed. El fogod veszíteni a szíved. Újra és újra. Minden nap összetörik a szíved. Minden nap összeforrasztod a reménykedéseddel, csak hogy a következő nap újra összetörhessék. Minden. Egyes. Nap. Szörnyen hangzik, igaz? Nos, borzasztó lesz, nem tagadom. De tudod mit? Ez csak azt jelenti, hogy benned ott van a remény, minden egyes nap, hogy egy nap majd minden jó lesz, minden varázslatosan megváltozik, téged viszont szeretnek. Reményteli vagy, és ez jó. És hidd el, a végén a jutalmad, bár nem onnan érkezik, ahonnan várnád, nagyobb lesz, mint bármilyen kincs ezen a világon. 

Fedezd fel, hogy ki vagy! Ne próbálj más lenni. Valaki mindenképpen ott lesz neked, ettől ne féljél, sosem vagy egyedül.

Én. Én mindig itt leszek neked.

Szeretlek.

26 éves Luca.



Dear 14-year-old Luca,

How are you nowadays? I know that you wrote to me lately, because I remember it was a school task. I haven't received your letter yet, I think I still need to wait a few more years for that. I'm writing to you now, because I feel you need some pieces of advice for the upcoming years (yes, it's not easy to listen to the more experienced, but it would be really nice of you if you'd have some time for me)
I know, you feel lonely in your primary school class, and can't wait to go to high school. I can probably tell you, that you will get in that gymnasium you are striving for, but I won't spoil every detail, it's a surprise! I can most likely reveal though, that you won't be bored for a second, knowledge will flow through you, pay attention to this, you will need many things later!
Let me give you some pieces of advices, to give you an idea of what will come and how you should handle it.

1. Think about the things your parents tell you, also the causes of why they're telling you these things. You are stubborn and you like to experience everything by yourself, but some things are better to be not experienced, maybe. (for example, you could put just a bit of effort in your studying, so later you don't have to put a lot of effort in it.)

2. Connected to this topic, but not entirely the same: cherish every moment you can spend with your parents, your family! Including everyone from Törökszentmiklós, especially your grandmother. Be cautious about how you talk and behave around them, you don't want to hurt them!


3. Try to get in contact with your brother! You have more in common, than you think. If you would have half the energy for getting to know him, than what you have for building up a fake self, trying to get people who are not like you and you have little to no things in common, to actually like you, you would have an amazing friend who you can count on any time. (yes, I know you believe, that 'sometime I will want to party/shop/have multiple boyfriends', but no. It won't happen. Ever.) So: go and talk to your brother. About anything.

4. Speaking of which, your so called friends. Your everlasting desire to fit in. Thousands of people already said it, I will as well: just because 'teenager girls should be like this, and should like that', it does NOT automatically mean that you have to be like that. I will take it even one step further. Tell your parents, you don't want to wait until the beginning of college to be able to start photography. If they say, that 'you should focus on studying now', you should tell them, that photography could be a great way to discover yourself and what you want to do later.

These last two things are the most important ones, this is why they are at the end - I need your undivided attention for both!

5. You will find yourself in a place where you can't find the escape route. Don't be scared. I know you, I know that it's the hardest thing in the world not to be scared for you. But if you give in to your fears you will get on a downhill that doesn't let you stop. If you start rolling down you will crash fast, soon and it will hurt greatly. If this happens, after all.... please! Ask for help as soon as possible! There's no words how important this is! You don't have to tell anyone. Tell it to your mom and dad. make them understand you, to know what you are going through so they can seek for professional help for you soon enough! You don't yet understand what I'm writing about now, but you will, and then you should remember these lines. It's the quality of our future lives that's in your hands.

6. Gymnasium... Just do everything how YOU would do it anyways, without trying too hard to fit in. It's a far future for you now, but for me it looks more like a messy ball of yarn from here, where I am now. Do you really want to know what will happen? Of course, I know you well, you little curious monkey, you want to know if you will fall in love! I will try to tell you the story without spoiling too much for you. Yes, you will probably in love. You will lose your mind. You will lose your heart. Again, and again. Every day your heart will be crushed in pieces. Then every day it gets repaired by your hope, just so it can be crushed the next day again. Every. Single. Day. It sounds horrible, right? Well, it WILL BE quite horrible. But you know what? This only means that you have hope in you strong enough to heal yourself every day, to believe in a better tomorrow, to believe that maybe the next day they will love you back. You are full of hopes, and that is good. And believe me, in the end your reward will come from an unexpected source, and it will be more precious than anything in this world.

So go, and discover who you are! Don't try to be someone else. Someone will always be with you, don't worry about being alone!

Me. I will always be here for you.

Love you.

26-year-old Luca


2 megjegyzés:

  1. Szia Luca! Még csak most találtam rá a blogodra, de nagyon tetszik, tuti, hogy fogok még kattintani! :) Mi az oka egyébként a Luca-Panka ambivalenciának a blog és a Fb-oldal között?
    Nagyon megörültem, amikor megláttam ezt a posztot, mert tök véletlenül ugyanezzel a címmel (Kedves 14 éves Zsófi...) én is írtam már egyet, még négy évvel ezelőtt. Mondjuk most már egy picit másképp írnám meg, viszont a tiéd nagyon szép és megható lett!! Gratulálok! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Zsófi! Nagyon örülök, hogy tetszik a blogom :)
      A Luca-Panka-Lysi bermuda háromszög (igen, fejlődik, lassan már a fejemre nő), története igen egyszerű :) Luca voltam, vagyok és leszek, Panka azért lettem, mert fotós oldalam Tulipanka névre hallgatott jó sok ideig (volt egy barátnőm, aki szerint úgy nézek ki, mint Tulipánka = Hófehérke), a Lysi pedig az online élet velejárója - aki nem magyar, nem nagyon tudja jól kiejteni a Lucát ^^.. Köszönöm, hogy írtál, most el is suhanok, hogy megkeressem a blogodat! <3

      Törlés