2014. augusztus 11.

Mixtape #5 | Worlds


Igen, igen, véget vetek ennek a világos témának, egyszer s mindenkorra! De most még előtte... összeválogattam egy gyűjteményt, ami végülis végigvisz titeket is azokon a világokon, amikről a minap írtam. Nem akarom nagyon ragozni. Remélem, a zene beszél helyettem :) 
8tracks linkre kattintva hallgathatjátok is:)

Tracklista:

Worlds | 8tracks
1. Hudson | Against the grain
2. Avicii | Hey brother
3. Bastille | The draw
4. Lorde | Team
5. Bedouin Soundclash | Brutal hearts
6. Train | Angel in blue jeans
7. Coldplay | Atlas
8. Imagine Dragons | Who we are
9. Sóley | I'll drown
10. The Civil Wars | Devil's backbone
11. Monsters calling home | Growing up


2014. augusztus 8.

Wreck it, baby!


*

Tudom, tudom, nem új dolog (vagy Magyarországon, mégis?) a Wreck this journal, de ma reggel, mikor azon gondolkodtam, vajon hogyan lehetne még több energiát préselni kreatív tevékenységekbe, szembejött velem, mint egyfajta jel, hogy 'hopp, itt vagyok, wreck me!'. Elkezdtem keresgetni Keri Smith nevét és egy videóra bukkantam, amiben elmagyarázza, hogy az alapötlet egy könyvnek a megsemmisítése volt, ezért fogta és magával vitte mindenhova, hogy új, nem várt dolgokat próbáljon ki rajta. Azt szeretné, ha mások is izgalmas, új dolgokat tudnának kipróbálni, olyan dolgokat mernének megtenni, amit még azelőtt sose, változtassanak egy kicsit a napi szokásokon... Így lesz az 'olvasóból' felhasználó :)

*

*
Azoknak, akiknek ez új, csak annyit mondanék: ez egy könyv a kreatív kibontakozás segítésére. Minden oldal más és más instrukcióval lát el, hogy hogy lehetne 'tönkretenni' egy adott oldalt, majd végeredményképp mégis valamilyen műalkotás jön létre. Új dolog a wishlistemen :)
Egyébként Magyarországon is beszerezhető innen, és ha már ezt megemlítettem,muszáj arról is szót ejtenem, hogy magyar verzió is fellelhető belőle, ugyan nem teljesen ugyanezzel a célzattal, ez NemKönyv névre hallgat.

*


2014. augusztus 6.

Világok


Mindenki megvan. Láttátok ti ezt a filmet? Nagyjából, legalábbis nekem, arról szólt, hogy a sok kaland és érzés után, végülis, összegezve csak így lehet mondani, hogy vagyunk: mindenki megvan. Úgy érzem, egyfajta in medias res kezdés mód nem dukál a (megint) hosszas szünethez, amit a blogon tartok (tartottam), de egyszerűen nem tudok másra gondolni.
Sok minden változott körülöttem, mégis valahogy minden maradt ugyanolyan. Bár eredetileg nem arra szántam ezt a blogot, hogy a személyes élettapasztalaim megosztásra kerüljenek, az utóbbi egy-két évben (többnyire, amikor nem voltam aktív blogger) felborult minden és így felborulva is rendnek érzem. Azt se akartam, hogy most, hogy úgy gondolom, megint szeretném folytatni a blogolást kifogásokat állítsak elétek, hogy mi, és hogyan, és legfőképp miért tűntem el, de azt hiszem, hogy mivel rengeteg támogatást kaptam tőletek akkor, amikor a legnagyobb szükségem volt arra, hogy lássam a fényt, megérdemlitek.



Az ok valójában rendkívül egyszerű: változások, amiket nem tudtam 'kezelni', nem tudtam egyensúlyba hozni. Mikor végeztem az egyetemen, úgy gondoltam, foglalkoznom kell egy kicsit mással is, így leültem az öcsémmel beszélgetni. Azt hiszem, közöttünk mindig is egy furcsa barátság volt, távol álltunk egymástól, de ezen változtatni akartam. Meg akartam ismerni az ő világát, tudni akartam, mi történik vele egész nap. Így történt, hogy miközben egy világ bezárult, egy teljesen új nyílt meg, új emberekkel, új élményekkel, új barátságokkal, olyanokkal, akikkel soha nem találkoztam. Azt gondolom most, hogy erről írok, hogy közben észre se vettem, hogy ebből a világból viszont eltűnök. 

Szomorúan és rosszul hangzik mindez, de nem az. Nem. Egyáltalán. Miközben úgy tűnik, mindent elvett tőlem ez a másvilág, mintegy kiegyenlítésképp adott is rengeteget, sokkal többet. A tükörképemet. Itt kezdődött el egy újabb másvilág, újabb problémákkal, mindent elsöprő élményekkel. Sose gondoltam volna például, hogy elég erős vagyok ahhoz, hogy 'csak úgy' elmenjek Svédországba egyedül. :) 

Itt tartunk most. Ebben a világban élek, és ebben a világban szeretnék és tervezek maradni, és hosszú távra muszáj berendezkednem mindazokkal az elemekkel, amik egykor és most örömet okoztak/okoznak nekem, hiszen minél otthonosabb, annál boldogabb vagyok. Így, bár ígéreteket nem teszek arra vonatkozólag, hogy olyan aktív leszek, mint régen, azt megígérhetem, hogy azon leszek, hogy a blog minél fontosabb szerepet kapjon az életemben. :)

Oh. 

Ui. A képek a varázslatos Svédországról készültek! :))




2013. december 31.

Húsz-tizenhárom


Szokatlan módon egészen megrettentem ettől az óriási fehér helytől, ahol, úgy terveztem, idén is megemlékezem az évemről, hiszen itt az őszinteség ideje, mint minden december 31-én eddig. Ha őszinte akarok lenni, akkor csak ennyit írok:

szürrealitást érzek.

Nem azt a vidám, mindenféle mástól elvonatkoztatott, mindent átjáró, érdekes szürrealitást, most épp egy másfajtát, egy olyat, ami az egész évemet átitatta furcsaságával. Más közeg, más impulzusok értek, ami miatt, ha nem is örülök neki annyira, mint kéne, más emberré váltam. Az életem színterei megbolondultak, olyan embereket ismertem meg, akikkel soha nem találkoztam, mégis többet tudok róluk, mint a legtöbb olyanról, akik ténylegesen is velem lehetnének. Egy burokban élek, ezt mindenki tudja, aki ismer. Furcsa szokásaim vannak, amik teljesen érthetetlenek mások számára, és mégis...valahogy ebben az új közegben teljesen új dolgokat és érzéseket tapasztaltam meg, annak ellenére, hogy nem szerettem volna egyáltalán oda tartozni.


Tudom, hogy 'el vagyok tűnve' sokatok szerint, hogy nem vagyok 'jelen'. Higgyétek el, jelen vagyok, nincsen semmi baj. 365 nap telt el, 365 napon keresztül fényképeztem, újra (annak ellenére, hogy a legtöbb képet nem aznap töltöttem fel még facebook-ra sem, amikor készült). 

Háromszázhatvanöt nap röviden:


2013. szeptember 4.

Pankafotó 365: Summertime coma

Mit is mondhatnék erről a nyárról? Az agyamra kellemes köd ereszkett ezekben a hónapokban, és jótékony szeretettel (ezúttal káros mennyiségben) elválasztott mindentől, ami a reálishoz köthetett volna. Így hát elvesztve minden gondolatomat éber kómába estem és üveges szemmel tekintettem a világra. Nyitott szemmel aludtam és szemléltem, ami körülöttem van, közben a kívánságaim és vágyaim elsodródtak mellőlem.
A jó hír, hogy itt van az ősz, ami remélem, újra felnyitja a szemem, és újra álmodhatok, nem csak meredek az ürességbe.

2013. szeptember 1.

Életjelek


Visszatértem! Örömmel tudatom mindenkivel, hogy több, mint egy hónapos szünet után a blog újra üzembe kerül és ismét rendszeresen frissül. :)
Az utóbbi időben egy kicsit homályos aggyal néztem a világra és nem nagyon éreztem magamban az energiát, amit szoktam, ha a vidám dolgok terjesztéséről van szó, és mivel ennek a blognak a célja pont ez lenne, ezért inkább félretettem egy időre. 
Mindenesetre, a from panka with love újra ringbe száll :)


2013. június 13.

Tölcséres vendégajándékok


Ez tényleg nagyon egyszerű, és nagyon ötletes, rendkívül egyszerű vele mosolyt csalni egy-egy vendég arcára, akit épp egy nyári ebédre vagy kültéri partira vártok. Ugyan én még egy bohém esküvőn is el tudom képzelni, vagy csak sima ültetőkártyaként :)
Az ötlet az Art Social-ról származik.

Hozzávalók:
  • friss virágok
  • barna csomagolópapír
  • madzag
  • ajándékkísérő kártyák (opcionális)
  • átlátszó washi szalag (vagy cellux)
  • papírtörölköző
  • alufólia
  • olló


Elkészítés:
1. Tekerd a csomagolópapírt tölcsérformába, a celluxszal rögzítsd. Tekerd körbe madzaggal, köss rá masnit. :)
2. A virágok végeit átlósan vágd le, és tekerd körbe vizes papírtörölközővel, majd ezt csomagold be alufóliába.
3. Helyezd bele a virágokat a tölcséredbe.

Kész is vagy :)