 |
Először is, nyilván most csodálkozás járja át a
szívedet, hogy ’hmm, eddig nem volt ilyesmi a from panka with love-on’. Jól
tudod! Hónapok dilemmája után sikerült leküzdenem a félelmemet és jelentkeztem
a mintegy 70 bloggert összekötő közösségbe, a Vigyázz! Kész! Posztolj! bloggerei közé, ahol közösen írunk és egy időben
osztjuk meg a gondolatainkat az aktuális témáról. Erre az alkalomra Ágihanna, a
Szelencetitkok blog inspirációgombóca és írója adott témát, mégpedig, hogy
írjunk a mindenféle titkos, kevésbé titkos, kedves függőségünkről.
Nekem ez az első alkalom a közösségben, pont egy
olyan téma, amin rengeteget gondolkodtam, hogy hogyan tudnám magamévá tenni,
mikor adott, hogy milyen nem-túl-pozitív függőségeim voltak eddig, vagy olyanok, amiket már mindenki tud, pl. fotózás, írás, alkotás, könyvek gyűjtése, esős idő, ősz, ilyesmi... Szóval ültem
egy helyben, feküdtem, aludtam rá sokat... aztán eszembe jutott.
A krumpli.
Na most, ne tessék nevetni ezen! Szinte már a
véremben van hogy szeretnem kell a jó burgonyát, hiszen pont a krumpli
magyarországi őshazájából származom (még akkor is, ha ez többnyire csak legenda)!
Még krumplifesztiválunk is van, esszük mi a burgonyát: törve, zúzva, sütve,
főve, olajban és anélkül, alufóliában tűzbe dobva, majd onnan kihalászva,
forrón, hidegen, sósan, borsosan, vegetával (!), egészben, héjában és anélkül,
tallérnak, hajónak, hasábnak vágva, mindenhogy! Szóval körülbelül úgy vagyunk
vele, mint Gombóc Artúr a csokoládéval...
Tudom, hogy az én agyam egy kifürkészhetetlen és
rendkívül összetett szerkezet, ahol a bonyolódások miatt olyan kapcsolódások
jönnek létre, ami másnak nem biztos, hogy eszébe jutna – nyilván ezért kellett
ráébrednem a többi nem drasztikus függőségemre a krumpli segítségével.
Itt van például – az internet.
Régebben mondjuk rosszabb volt, úgy egy pár éve, mára
már gyógyuló félben lévő internetfüggő vagyok. Ha nem számítjuk a Pinterestet.
Vagy a blogokat. Vagy az online játékokat. Oké, ezeket ne számítsuk, és akkor
nincs is probléma az interneten eltöltött idővel. Ez is csak a változásom,
lehet, hogy tényleg öreg lelkem van, ahogy anyukám mondja, mert néha tényleg
öregnek érzem magam ezekhez a dolgokhoz – közösségi média, blogok, okostelefon
és mindenegyéb, még csak 26 vagyok, de mégis olyan érzés, mintha ez már a
következő generáció játszótere lenne, talán ezért is változott a függőségem
többnyire csak kényelmi szintű internet-szükségletté. :)
Aztán ott vannak a cicák is.
Mennyire akarok egy cicát az albérletbe is! Tudom,
tudom, van Pami, meg Zellerke, de ők nem itt élnek, és valljuk be, 3 havonta egyszer
látom őket, már lassan meg sem ismernek. Kis puha szőrgombócot akarok, ide vele!
Dorombolást akarok!
Oh, hát már majdnem elfelejtettem. A család is!
’Felnőtt’ létemre, továbbra is, eltántoríthatatlan
módon függök, ha másképp nem is, érzelmileg a családomtól. Imádom őket, és
tudom, hogy nekem vannak a legcsodálatosabb hozzátartozóim! Nem zavar
különösképpen, hogy a legjobb barátnőm az anyukám, legjobb barátom pedig az
öcsém, sőt, még az sem, hogy apukám (még mindig) ellát, ha nem is napi szinten,
de heti szinten biztosan a saját tapasztalataival. Talán ez a legnagyobb
függőségem, neveltetésből és a fránya öreg lelkemből kifolyólag – szeretem a
családomat. :) Marcus-ról nem is beszélve.
Ha idáig elértél, talán már kitaláltad. Ha szeretnéd
megkapni a helyes hierarchiát, olvasd visszafelé, hogy megtudd, mi a legnagyobb
függőségem! :)
Íme, mások függőségei:
I'm sorry english speakers, you will have to click the link below, sadly :( But! You get extra (different) photos as well! :)
