project 366 | március | 2020

Először is elnézést szeretnék kérni előre a hektikus írásmódért. Kusza gondolatok.

Minden szép és jó addig, amíg rá nem jössz, hogy hmm, talán szeretnél színeket használni. Mennyire nehéz már színezni? A mai napig egy kicsit elbizonytalanodom, amikor odáig jutok egy rajznál, hogy életre kéne hívni, mert imádom a színes dolgokat, de nem nagyon értettem sokáig, hogy miért nem lesznek olyanok, mint amilyet szeretnék? Miért nem megy egyik a másikhoz és egyébként is, mi ez, hogy választanom kell csak egy párat, ami tetszik? Én az összeset választom! Azt nem lehet?

Úgy hírlik, nem nagyon, ha arra készülök egy nap, hogy megfogjam azokat az egérgörgőket vagy fürge ujjakat, amik a közösségi médiát böngészik és a hozzá tartozó kíváncsi szempárokat. Ezt akkor még nem tudtam, de nem is nagyon aggódtam miatta (még most sem, majd valamikor fogok, szerintem sajnos/nem sajnos). Az tény viszont, hogy amióta (augusztus) kevesebb színt használok (4-6), sokkal jobban tetszenek magamnak, amiket alkotok. Már csaj azért is, mert tisztának és üdének tűnnek. De ezt majd egy másik alkalomra.

Ami viszont a márciushoz kapcsolódik az az, hogy vízfesteni szerettem volna. Már alig vártam, hogy végre kipróbálhasam az évek óta porosodó ecseteket és csodás festékeket Amazonról - amíg rá nem jöttem, hogy az azt is jelenti, hogy akvarell papírt is kell használnom. Ami azt jelenti, hogy te jó ég, mi van, ha elfecsérelem a csodás ecseteket meg festékeket?... 

Az igazi pazarlás, ha megveszed és nem használod, mondta Marcus. Ezt mantrázva indultam el témát keresni, hogy mégis mi a manót lehetne festeni, mert arcokat nem fogok, mert mégis hogy kezd ahhoz hozzá az ember?... Így lettek épületek, kis utcák rejtett zugai, véletlenszerű formák és alakok... A végére még az arcokhoz is hozzá mertem nyúlni - de csak ceruzával, nehogy elrontsak valamit. :)

A márciusi jobb-rosszabbak itt megtalálhatók, a többieket pedig feltöltöm facebookra, mint mindig.

Előző hónapok:

Január
Február

Ha tetszenek, illetve érdekel, hogy hol tartok az utamon, itt találtok mostanában:
Instagram
Patreon
Facebook

project 366 | február | 2020

Mint említettem egy hete, az első dolog, ami eszembe jutott arról, hogy vajon mit szeretnék rajzolni az a sok arc volt és... a növények. Na most. A növényábrázolás az ötszirmú virágocskákon kívül sosem volt az erősségem, és ha valaki esetleg valami nagyobb szabásúra gondolt, sajnos, ki kell, hogy ábrándítsam. Ötszirmú virágok. Ennyi. 

Ennél azért többet várok magamtól, ha már fejlődni akar az ember lánya... Ideje megtanulni növényeket firkálni, de honnan?... Mint mindenkinek, nekem is van egy legjobb barátom az interneten, és ő azt javasolta, hogy talán kezdhetném Youtube-on. Így is lett. Shayda Campbell csatornáját rohamoztam meg első körben, majd elkezdtem aggódni, hogy ha így tanulok valamit, akkor csak és kizárólag az ő stílusa fog látszódni a saját rajzaimon, így elkezdtem Pinteresten virágfotókat gyűjteni.

Van egy olyan érzésem, hogy ez a Pinterest dolog a következő havi posztokban is sokat elő fog jönni, mert valamiért nekem kifejezetten referencia FOTÓ kell. Rajz, illusztráció, nem jó. Ha már ott vagyunk, hogy az kell, akkor már nagyon nehéz arra gondolnom, hogy nem másolom az egészet cakkumpakk. (A másolás egyébként szerintem nem rossz dolog, ha tanulás ürügyén készül és nem úgy van prezentálva, hogy 'ni, ezt csináltam, vegyétek, vigyétek :) )

Itt van a szelekcióm a hónapról. Jobbak ÉS rosszabbak.

A többieket pedig feltöltöm facebookra, hogy ott szépen minden 366-os képem ékes- és éktelenkedhessen.

Előző hónapok:

Január

Ha tetszenek, illetve érdekel, hogy hol tartok az utamon, itt találtok mostanában:
Instagram
Patreon
Facebook

project 366 | január | 2020

 

Azt hiszed, te halogatsz? Hát, ismerj meg engem, a halogatás koronázatlan királynőjét. :) 

Hogy kezd az ember lánya bele egy olyan dologba, amit évek óta halogat? Ha van még itt valaki, aki emlékszik, egész pontosan 2016 óta terveztem, hogy megtanulok rajzolni, vagy legalábbis a firkáimat új szintre emelni. Az egész digitális mókával kapcsolatos megszállottság és imádat, amibe azóta gyakorlatban is belekeveredtem pedig a fotózós korszakomban kezdődött, szóval lassan 10 éve. Az év végéig szeretném veletek megosztani, hogy miket rajzolgattam, viszont ahhoz hosszú-hosszú blogposztok kellenének és nagyon sok belőlük, hiszen idén nem is tudtam, hogy hogy kezdjek hozzá az írásnak. Ez a poszt is önmagában itt áll csak a képekkel már majdnem 2 hete.

Főleg azért is, mert a maximalizmusom nem is engedte, hogy bármiféle publikus helyen megosszam a firkálmányaimat - úgy érzem sokszor, hogy sokkal jobb, ha már valami csiszolt művet adok közszemlére, nem csak valamit, amin még sokat kell dolgoznom. Nem láthatjátok, hogy gyenge vagyok, vagy ilyesmi. 

Aztán történt, ami történt tavaly, és kellett a motiváció... Visszagondolva a legtöbb motivációm akkor volt, amikor minden nap fotóztam 365 napon keresztül. Van abban valami felemelő, hogy amikor visszanézel 2-3 hónappal ezelőttre, akkor úgy érzed, hogy haladsz valamerre. Más se kellett nekem. Haladni kellett. Épp ideje volt tehát egy újabb 365-nek. A dolgaim miatt nem nagyon jött szóba a fotózás, hacsak nem akartam volna 366 naplementével boldogítani magam, de az már 2016-ban sem tetszett. Így maradt a nagy halogatós dolog. A rajzolás. 

Na, de milyen médium? És mégis hogyan kezdjek neki? Mit szeretek rajzolni? Az utóbbi pár év gamer-léte mellett erre is rájöttem. A loading screen-ek és pajtásokra várások közben nevekkel és kifejezésekkel teleírkált  és telefirkált papírok árulkodása szerint a legjobban arcokat szeretnék rajzolni meg növényeket. Jó kezdőpontnak tűnt, így bele is kezdtem csendesen, csak úgy egy eldugott instagramon. Majd elkezdtem megosztogatni a személyes facebook oldalamon... Aztán az egész túlnőtt rajtam a sok bátorításnak köszönhetően.

Ez nem egy 'nézzétek milyen jól rajzolok' projekt. Ez egy utazás, ez tanulás. És én imádok tanulni.

Ennyi körítés talán elég is, sőt, több mint sok, így inkább beszéljünk januárról.

Január témája: Csak bele akarok kezdeni valamibe. Létrehoztam egy azóta óriássá növekedő Pinterest board-ot többnyire női alakokról, akiket le akartam rajzolni, hogy tudjam gyakorolni az arc formáját. Nem mondom, hogy ma sokkal jobban megy, mint január 1-jén, de legalább kevésbé vagyok aggódós azon, hogy nem úgy néz ki, mint amilyet az én belső katonás énem megkövetelne tőlem. Ezért is itt és most is megosztom azokat a rajzokat is, amiket kifejezetten nem a 'jézusom, ezt nem lehet posztolni' kategóriába soroltam. :)

A többieket pedig feltöltöm facebookra, és a jövőben minden héten beszélek egy kicsit a havi haladásomról, csak hogy még idén befejezzem blogposzt formájában is a sorozatot. :)

Ha tetszenek, illetve érdekel, hogy hol tartok az utamon, itt találtok mostanában:
Instagram
Patreon
Facebook

A semmiről, mindenről és a blog nevéről

Csak semmi van. Semmi mindenhol. Kívül. Belül. Körülöttem és belőlem születve. Csak semmi mindenhol, értelmetlen maszlag. A következőnek a változás évének kell lennie, ha nem az, én is semmi leszek. 

Ez az egy dolog lebegett a szemem előtt homályosan, ködösen, de mégis jól érthetően már olyan régőta, hogy azt is elfelejtettem, hogy mikor kezdődött. Gimnáziumban - amikor elkezdtem félni a kimeneteltől? Egyetemen - amikor nem tudtam már az albérletben maradni sem? Egyetem után - amikor rám zuhant, hogy nem tudok kezdeni magammal semmit, ha nem tudok sehova se menni? Ki tudja... 13, 12, 9 év... Nem számít. 

Azt tudom, hogy csak a rám nehezedő semmi van, a semmi, ami ki akarja oltani azt a kicsi, pislákoló fényt. A semmi, ami arra késztet, hogy gyűlöljem magam, ami hibáztat és földbe döngöl. A semmi, ami már annyira a részem, hogy attól is félek, hogy nem is léteznék nélküle sem. A semmi, ami örökké velem marad, és amitől úgy érzem, megfulladok. Egy kicsit meg is fulladtam talán már. Többször is.

Úgyhogy ennek aztán már tényleg a változás évének kellett lennie. Nem lett az. Már ha a semmit vesszük. A semmi csak van. 

Valami viszont változott. Én változtam. Ahogy a semmi ellen kapálózom. 

Rajzolok. Firkálgatok.

Minden. Egyes. Nap.

Ez a minden. Bár minden nap ugyanúgy van, minden nap próbálok kilátni a semmi mögül, csak a kis fény segít. A rajzolás feltüzeli a fényt. Épp annyira, hogy csak a következő napot látom, de ez épp annyival több, hogy legyen egy nappal több erőm, hogy kapálózzak a semmi ellen.

El sem tudjátok képzelni, milyen régóta tervezem ezt leírni. Talán január vége óta? ...

Meg szeretném osztani veletek a mindenemet. Meglehet, nem sok másnak, de nekem tényleg ez a minden mostanában. 

Ezért szeretném, ha a from panka with love velem változna, felvenné az új nevemet, a mindennel együtt. Ezért megváltoztattam a blog nevét - mostantól lysified néven találjátok meg. A név talán változik, a tartalom talán annyira nem, csak annyiban valószínűleg nem szeretném a mások által készített dolgok bemutatását a fő profilnak tekinteni, szeretném, ha főleg arról szólna, amit én készítek.

Remélem, velem tartotok továbbra is.

Itt találtok mostanában:

Instagram (minden nap feltöltök egy rajzot)

Patreon (tervezek minden hónapra valami cuki lootbox-ot nektek, természetesen ingyen)

Facebook (ezt természetesen tudjátok)