Mit is mondhatnék erről a nyárról? Az agyamra kellemes köd ereszkett ezekben a hónapokban, és jótékony szeretettel (ezúttal káros mennyiségben) elválasztott mindentől, ami a reálishoz köthetett volna. Így hát elvesztve minden gondolatomat éber kómába estem és üveges szemmel tekintettem a világra. Nyitott szemmel aludtam és szemléltem, ami körülöttem van, közben a kívánságaim és vágyaim elsodródtak mellőlem.
A jó hír, hogy itt van az ősz, ami remélem, újra felnyitja a szemem, és újra álmodhatok, nem csak meredek az ürességbe.