Pankafotó 2012-ben

Vége van lassan az évnek, és a tavalyihoz hasonlatosan, amikor is lelkesen számoltam be a 365 végéről, szeretnék egy kisebb összefoglalót összeállítani 2012-ből is. Az idei év első napjára tisztán emlékszem: az első nap, amikor nem kellett azon 'stresszelni', hogy mit is fogok feltölteni. Úgy éreztem, mintha egy fonalat elvágtak volna, mint egy csodás utazás után, vagy egy jó film végén: nem akartam, hogy vége legyen. Így az első napokban rengeteg képet készítettem, és az első pár darabot meg is osztottam veletek.

Első összefoglalásként azt tudom mondani, hogy 2012 lassú év volt 2011-hez képest. No, ha csak a tényleges fotózást tekintjük, ugyanis idő közben az iskolai tevékenységek a tetőpontjukra hágtak, az első félévet gyakorlaton töltöttem két utazási irodában, a másodikban szakdolgozatot írtam, most pedig záróvizsgára készülök.  Így, ha szerettem volna se tudtam volna befejezni egy újabb 365-öt (bár meg kell hagyni, hogy nem ez volt az egyetlen indok: a fényképezőgépem expozíciószáma már bőven túlhaladta a 90 ezret, és pánikhangulatba kerültem, hogy mi lesz, ha tönkremegy). Egy más dologra gondoltam inkább. Az 52 hetet szimbolizálva 52 kép került a Teleidoscope című 'sorozatba', amit alant meg is tekinthettek. 

Vissza az eredeti témához, hónapokra lebontva.

Januárban a legnagyobb fotós történésem (és legnagyobb problémám) az volt, hogy borzasztó mértékben lepik el az internetet a képem kopijai, minden formában, minden létező helyen. Súlyos dilemma elé kerültem: vagy folytatom, és elfogadom, hogy mindig lesz olyan, aki tiszteletlenül bánik más munkájával, vagy pedig abbahagyom az alkotást. Végül úgy döntöttem, hogy én is szeretem, ha tudom, ki készítette az aktuális alkotást, így túlléptem minden sérelmemen egy csodás beleégetett vízjel segítségével.

Februárban eddigi pályafutásom legnagyobb eseménye következett be a Manzárd Café fiai és Győri Zsuzska segítségével: a budapesti Odeon Lloyd moziban berendezhettem életem első önálló kiállítását,  az Álomnaplót, aminek megnyitóját 2012. február 9-én tartottuk. Fantasztikus élmény volt, továbbra se tudom eléggé megköszönni. Mindemellett rám nehezedett a megfelelni akarás is, aminek következtében az azt követő időszakban egy képem se sikerült úgy, ahogy szerettem volna.

A március egy új kihívás ígéretét hozta. Miközben a világ elkezdett szépülni és újjá éledni, az én agyamban az a remekbe szabott ötlet kavargott, hogy jó lenne egy olyan sorozatot létrehozni, amiben minden évszak 100 képe szerepel. Nagyon rossz ötlet volt, nem kellett sokáig várni arra, hogy a megfelelési kényszeremmel ötvöződjön és ezzel az erővel meg is semmisüljön a kezdeményezésem. Persze, ha valakit mégis érdekel ezen jellegű megmozdulásom, a képek itt találhatók róla, valamint az én drága Tibim és Lacim meg is örökítették őket a Manzárd Cafén, amiért pedig erre tessék.

Április... A varázslat időszaka. Bár továbbra is az alkotói válság kínzott a beteges megfelelési vágyam miatt, egy újabb sorozatot forgattam a fejemben, melynek alapkoncepciója a látható mágia volt. Ugyan a sorozatot nem publikáltam, a fenti kép ebből származik.

Májusban volt egy kis időm a fotózással is foglalkozni,  több portfóliót is fotóztam hirtelen, egyet például az utazási iroda értékesítőjével, egyben barátnőmmel, Krisztivel. A portfóliókon kívül, nagy előrelépésnek érzem, hogy első helyet szereztem meg a kar 'Város' témájú fotópályázatán Győr házainak részleteivel. Ezen túl, a kisbéri WAMK-ban megrendezhettem második önálló kiállításomat, a Színterápiát, amelyet Eördögh Szilveszter fotóművész nyitott meg. A fotózásban elérkezett az áttörés, le tudtam vetkőzni az alkotói válságomat, és valami teljesen újat próbáltam ki: fotómanipulálni kezdtem olyan szinten, ami még a varázslat kategóriájába tartozik, nem pedig az elborult ötletek birodalmába. A 2012-es év egyik legmeghatározóbb sorozata ebben az időben készült el.

Júniusban gyakorlati helyet váltottam és újra Győrbe költöztem, hogy mindennapjaimat az IBUSZban tölthessem. A munkán kívül sajnos sok időm (és főleg energiám) a fotózásra sem maradt.

A július még ennél is csöndesebben telt. Egy-két rendezvényen kívül alkotás címén elő se vettem a fényképezőgépet (kivéve a fenti esetet, amikor a kollégium függönyén beszűrődő esti napfény el nem varázsolt).

Augusztusban ismét bebizonyosodott, hogy nagy stressz alatt tudok alkotni, ezen túl pedig megnyílt a Fénnyel festők második fotókiállítása Oroszlányon, ahol főleg a fekete-fehér képeimet állítottam ki (ahogy ez az év nagy részére jellemző is volt a művészetemre).

A nyár végével szeptember a csendes tanulás reményében köszöntött rám, aminek következtében ínséges időszaknak kellett volna köszöntenie a fényképezés terén, persze én inkább nyughatatlanul mentem, fényképeztem. Alkotások közül a bird geometrics az, ami egy olyan sorozat ígéretével kecsegtet(ett), amit érdemesnek tartottam a folytatásra.

Október az intenzív érzések hónapja volt idén, ami rendkívüli hatással volt az alkotói folyamataimra. Az ősz mindig nagyon nagy hatással van rám egyébként is, és most még jobban éreztem, hogy a világok közötti vonal elhalványodik. Ennek következtében született meg ebben az évben az egyik legérdekesebb képem (érdekessége abban rejlik, hogy a legtöbbet a szép, csodálatos jelzőket használjátok rá, én viszont pont ellenkező indíttatásból készítettem.) Elkészítettem egy másik sorozatot is, a változásról, szintén egy olyan sorozat, ami ebben az évben fontosnak mondható számomra. Az alkotáson kívül, életemben először címlapra került az egyik fotóm. :)

Novemberben alig maradt időm a fotózással foglalkozni, egész hónapban a szekrényben pihentettem a fényképezőgépet, csak pár kivételes alkalommal került használatra. Ismét meg kell említenem a Manzárd Cafét, akiknek jóvoltából egy újabb kiállításra került sor, ezúttal a Castro Bistro falain, ahol a magyArt sorozat első évadjának főszereplőinek képei avatták fel az új helyszínt. Újabb címlapfotó az Ajtón. :)

December a kitartó októberi állapot tért vissza kísérteni, így egyszerűbb volt az alkotásba menekülni. Megszületett a számomra legfontosabb sorozata az évnek, ami egy dupla expozíciókból álló vallomássorozat. Többet talán nem is szeretnék róla szólni, hiszen erről a blogon is volt szó. 

Így, hogy hosszasan összefoglaltam a 2012-es évet, be is szeretném jelenteni, most már hivatalosan is, hogy jövőre, vagyis 2013. január 1-jétől újra fogom indítani a 365-öt. :)

Végül pedig az oldal alján vessetek egy pillantást a Teleidoscope 52 képére. :)

Boldog új évet nektek!