Az első szülinap... be kell vallanom, nem hittem volna, hogy egy egész évet is kibírok blogírással. Eddig, amit elkezdtem, és úgy gondoltam, hogy csak csinálom, semmi különösebb céllal, csak azért, hogy gyönyörködtessen, sose tartott ki egy évig. :) Úgy látszik növök fel. :) A szülinapon nem szeretném húzni az időt a felelevenítéssel, hiszen mindent megtalálhattok az újonnan készült
blogtöriben az elejétől majdnem máig. :)
Inkább arról szeretnék írni, hogy hogy megváltozott az életem ebben az egy évben. Bár, előtte is voltak dolgok, amik rávettek az állandóságra, az igazi kihívás mindig az, ami teljesen új, és váratlan fordulatokat hoz, és rendszert visz az életünkbe. Nálam az egyik ilyen tényezővé vált a blog. Az elején még nagyon nehezen ültem neki, hogy blogot írjak, mert hiába tűnik egyszerűnek, azokon a napokon, amikor nincs kedved semmit se csinálni, nem olyan egyszerű leülni és írni.
A második legnagyobb kihívás a mai napig is, hogy bár igen nyitott ember vagyok, szeretek másokat megismerni, segíteni, beszédbe elegyedni akár az utcán is, mégse érzem, hogy annyira nyílt lennék, hogy az érzéseimet az internet soha el nem évülő kőbevésett falain osszam meg a világgal.
A blog, és az életem ezen szakasza viszont új látásmódot adott, megtanított az őszinteségen kívül az önkifejezés egy új módjára, és ugyan még mindig a vizuális kifejezés a fő eszközöm, a szavakkal is barátkozom már. :)
Nagyon szépen köszönöm, hogy vagytok, és olvastok, és írtok, hiszen belőletek lehet a legtöbb erőt meríteni! :)
