Showcase 365 #2

A második ötven nap.

The second fifty days.

(az első ötven napot itt találod  ∬  click here for the first fifty days)

♡

Showcase 365 #1

Az első 50 nap.

The first 50 days.

(a következő 50 napot itt találod ∬ you can find the next 50 days here)

♡

Pankafotó: Az őszt szeretni kell

Aki tavaly látta a 365-ös képeimet, nyilvánvalóan és egyértelműen tudja, hogy mániákusan imádom az őszt, minden formájában, minden percet, amit ilyenkor kint tölthetek szabadon, élvezek. Úgyhogy idén se múlhat el ez az évszak anélkül, hogy minimum 1000 képet készítsek róla, hogy elraktározhassam ínségesebb időkre. Az első adag fotóról (nem tudom lesz-e egyáltalán második) ezúton adok híradást. Mindössze egy röpke órám volt kiszabadulni a földi pokol egy fajtájából, hogy nyakamba vegyem a falut, így a legtöbb csak levelekről szóló kép, de minden egyes elsárgult levél egy csoda - egyszerűen csodálatosak! Felfedeztem, hogy a kedvenc fám, amelyiknek leveleiben rendszeresen meghempergőzök, dolgokat pakolok bele, ugrálok benne, vagy minimum megpróbálom elraktározni a leveleit, elkezdte sárgítani a leveleit. Remélem, még megmarad ilyen szép állapotába pár napig, csak a szünetig bírja ki! :) A felső képen a saját bicómat láthatjátok, egy vén-vén Csepelt, de én imádom. :) Az üléshuzatot például sajátkezűleg készítettem hozzá.

Addig meg, remélem, ti is örömötöket lelitek az évszakban, valamint egy kicsit a képekben is. :))

Egy kis plusz: ha tudni szeretnétek, milyen is 'pankának lenni', akkor hallgassátok meg ezt a zenét. Csukott szemmel, hangosan (lehetőleg fejhallgatóval :) ). Próbáljátok kihallani belőle a csodákat, amiket más nem hall. :) (vagy csak kapcsoljátok be a képek mellé)

(Pamacska és a sok-sok őszi napfény)

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg a barátaiddal is!

Me heart Art: Esős napok Christophe Jacrot szemével

Én, mint fotós még mindig nagyon visszafogom magam, amikor az utcai fotózásról, a street photoról van szó. Nem merek emberek arcába fényképezőgépet dugni még úgy sem, hogy tudom, hogy a városokban az emberek kicsit kisebb intimszférával rendelkeznek, mint én, a falusi lány. Megint az esőre hangolódtam ezen a délutánon - hiszen, hogy rohan az idő - már október van. Christophe Jacrot munkáin akadt meg a szemem: a városban siető esernyős emberek nem kicsit absztrakt, néha már szürreális képei egyszerre keltenek filmszerű hatást és mégis van bennük valami, amitől a hideg futkos a hátamon. 

Pont ezért érdemelnek meg néhány percnyi - illetve állandóan megismétlődő - elmerülést a képei. Pont ezért ajánlom nektek őket.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg a a barátaiddal is!

via My Modern Met

Fotónapló: Belváros kincsei Győrben II.

Másodjára nem sikátorban voltam, hanem egy egész nagy utcán: az Aradi Vértanúk útján, ahol a Virágpiac is található. Először azért gondoltam erre, mert találtam egy boltocskát, ahol angyalokat árultak, és szerettem volna egy képet róla. Sajnos, nem úgy sikerült, mint terveztem, úgyhogy ezt most itt nem láthatjátok, de cserébe itt a többi. Ígérem, következő alkalommal ténylegesen sikátorban barangolok majd újra. :)

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg a barátaiddal is!

Fotónapló: Belváros kincsei Győrben I.

 

 

Pár napja említettem ismerőseimnek, hogy elgondolkodtam egy fotós felfedezésen Győr belvárosában: tele van szűk utcákkal, sikátorokkal, amiket érdemes megnézni, igazi történelmi hangulatuk van. :) Épp ezért, megosztom itt a felfedezés örömét, minden utcát, amit eddig sikerült lencsevégre kapnom. Először a kedvenc helyemre mentem, amit már egy éve találtam meg véletlenül: a Szabadsajtó utcát. Van itt minden: fogászati rendelő, vinotéka, lakberendezési üzlet, rock-bolt, bár, virágbolt, zálogház, régiségbolt... mindezt akkora csönd veszi körül, mintha az egész város aludna nappal is.

2010 - ilyennek képzeltem el az utcát, utána sokáig nem találtam, hol készült a kép
 

Először a Bécsi kapu tér felőli oldalán közelítettem, átlagos érdeklődéssel, de amint megtettem az első lépéseket, rögtön elkezdtem úgy látni ezt a helyet, mint ahogy tavaly elképzeltem. Gyönyörű házak, igéző színek, varázslatos hangulat. Egy kicsit bele is szédültem a gondolatba. Előtte soha nem mentem végig ezen az utcán, csak futólag készítettem róla egy képet, így nem is voltam biztos benne, mi lehet a túloldalán. Nagyon furcsa volt egy év után belépni a saját képembe.

De utána elkezdtem vadul kattogtatni, jó egy órát eltöltöttem azzal, hogy minden zeg-zugát felfedezzem. Most pedig itt vannak a legjobban sikerült képek. :)

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg barátaiddal is!