Az igazság az, hogy utcáról utcára jobban el vagyok varázsolódva Győrtől. Nagyon gyönyörű város! Kicsit absztrakt, hogy 3 év után jövök rá erre, de fogadni mernék, hogy akad jó pár győri, aki szintén nem nézi meg tüzetesen az utcákat, amiken végigsétál nap mint nap. Én is ilyen vagyok, ha sietek. Csak megyek, megyek, arra figyelek, hogy a lábaim ne gabalyodjanak össze, ne menjek neki senkinek, közben az órámat nézegetem, hogy van-e elég időm, odaérek-e órakezdésre, vagy elérem-e a vonatot. Szerencsére, még vizsgaidőszak előtt volt jó pár óra, amit a fényképezőgépemmel kettesben eltölthettünk a belvárosban, így amíg nem vagyok ott, akkor is tudom csütörtökönként posztolni az élményeket (mert azok megmaradnak).
A Sarló köz pont az Aradi Vértanúk útjáról nyílik és pont egy utca választja el a már bejárt Szabadsajtó utcától. Nagyon szűk, hangulatos utcácska. Ezen a ponton meg kell említenem, hogy van pár üzlet, de a legtöbb zárva volt, amikor ott voltam. A zöldséges (tükörképét lásd fent) kirakatát épp akkor rendezték be, a mellette lévő családi boltocska épp akkor nyitott. Sötét volt, és régi illata volt. Teljesen elvarázsolódtam tőle. (Ilyenkor elkezdek történeteket gyártani a fejemben róla) Elég sokáig bóklásztam ott. Sajnos voltak eléggé elhanyagolt házak (a legtöbbjük ilyen volt), de mint megtudtam, ez az utcácska az egyik, ahol többször átépített középkori lakások vannak.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg barátaiddal is!
