Lysitime | Kérdeztek, és én válaszolok

Sose volt még ilyen, nem is tudom, hogy lesz-e még, de az biztos, hogy most van - ezzel a filozófikus magaslatokba emelkedő gondolattal szeretném ünnepélyesen elkezdeni életem első 'kérdeztek tőlem és én bizony válaszolni is fogok'-jellegű bejegyzésemet. 

Az egész egy nyári napon történt, természetesen, amikor a szerencsésebbek vízparton, a szerencsétlenebbek csak otthon olvadoztak a tikkasztó hőségben. Ez az az idő, amikor a legfurcsább ötletek szoktak megfoganni az ember fejében - így az enyémben is. Történt ugyanis, hogy két jéghideg pohár ásványvíz között ránéztem a facebookra, s lám - bloggerfelhívásra leltem a csoportban, amihez már jó egy éve csatlakoztam: Nap bloggere cím alatt, mint ahogy annak lennie is kellett, elindult egy kérdezz-felelek típusú kezdeményezés, ami minden nap más blogtulajdonost állított a középpontba - én pedig, felforrósodott agysejtek ugrándozásától felbuzdultan, bátor lettem és jelentkeztem! :) A sor most került rám, és irtó hálás vagyok, hogy tényleg érdekelte néhány dolog a bloggerközösséget velem kapcsolatban - így, ezután a kaotikus nyitás után, rá is térnék rögtön a válaszadásra.

Mészáros András (blogját, az Élményképek blogot, ezen a linken találod): 

'Megtaláltam a ha tényleg ismernél című bejegyzésedet, amiben ezt írtad: 

"Tudnád, hogy nagyon kényelmetlenül érzem magam, amikor valaki a fotóimról (vagy éppen a blogomról) érdeklődik, mindegy, hogy éppen arról, hogy mit hogy csináltam, vagy arról, hogy miért nem írok, miért nem fényképezem többé. Ha tényleg ismernél, tudnád, hogy erre a kérdésre soha nem adtam őszinte választ, mert a válasz egyike azoknak a dolgoknak, ami pont ebben a posztban kéne hogy megfogalmazódjon, mert annyira személyes és sötét számomra, de még mindig nem vagyok kész, hogy leírjam, úgyhogy menjünk tovább." 

Ha ez így van, miért jelentkeztél mégis ebbe a játékba? És honnan jön a megfelelési kényszered? Valahogy ez nem illik össze azzal a tehetséggel és kreativitással, amit a blogod alapján látok benned...'

Először is, kedves András, köszönöm a kérdést (és hogy elolvastad azt a rettentő hosszú posztot)! Nyilván a megfelelési vágyam az, ami miatt kényelmetlenül érzem magam, ha valaki felhozza a témát, hogy na de miért nem csináltam ezt és azt a blogomon, miért nem készítettem képeket, olyanokat, amik nekik tetszenek. Majdnem freud-i magasságokba lendülök, mikor azt írom most, hogy gyerekként sem éreztem sose, hogy nagyon érdekes vagy éppen érdemes lennék, nem tartoztam a 'menők' közé, akkor sem, ha a barátaim éppen a 'menő gyerekek' voltak, ez csak még egy lapáttal rádobott arra, hogy 'vajon miért tűrnek meg'. Úgy általában mindig az volt az érzésem, hogy mindenki más nagyonis jól tudja, hogyan rendezze a szénáját, nekem pedig minden csak kaotikusnak tűnt. Adjunk még hozzá akkor szigorúnak és maximalistának tartott, mára józanul gondolkodóvá váló szülőket, és kész is az 'én sose lehetek elég jó' elixír. Ezen egyébként nap mint nap próbálok átlépni, azon a napon, amikor jelentkeztem a játékba, éppen az volt a lépésem, hogy kitöltöttem a jelentkezést - ma pedig, hogy válaszolok a kérdésekre :) A bókot pedig nagyon köszönöm, tényleg rettentő sokat jelent, hogy úgy látod, hogy tehetséges és kreatív vagyok (még akkor is, ha nekem ezt sokszor nehezemre esik elhinni :) )

Békési Anna (Anna blogját, az Anna in the mirror-t itt láthatod):

Honnan jön a Panka? Ez a beceneved, belső éned, vagy valami más? (Egy másik Panka)

Nos, a Panka egy régi-régi történetből ered, talán igaz sem volt. :) Fiatalabb koromban volt 3 barátnőm, akikkel mindig megünnepeltük a szülinapokat - közülük egy történetesen 5 évvel volt fiatalabb nálunk. :) Szokásunk volt, hogy ezek alatt a szülinapi csajos ceremóniák alatt egész portfóliókat fényképeztünk magunkról, amint helyesen mosolygunk a fényképezőgépbe és az egyik ilyen alkalommal a 'kis' barátnőnk megjegyezte, hogy teljesen olyan vagyok fényképen, mint Tulipánka. Mint utólag kiderült, Tulipánka igazándiból Hófehérke lett volna :) Mikor elkezdtem fotózni, jobb név híján elneveztem a facebook oldalamat 'Tulipanka Photography'-nak, és mikor évekkel rá elindítottam a blogom, csak 'Panka' lett belőle. Azóta viszont leszoktam, hogy ténylegesen pankázom magam, visszaszoktam mindkét eredeti nevem használatára, plusz a 'Lysi'-re, amit az angolul beszélő (és a Lucát kiejteni nem tudó) barátaim, valamint a barátom és családja ragasztott rám :)

Sárai Dorottya (Dóri blogjáért, a Daily Dorothy-ért erre tessék!):

Melyik a kedvenc DIY projekted és fotód, amit valaha elkészítettél? (Tudom, hogy nehéz kérdés, írhatsz többet is :D )

Tényleg nehéz! Már csak azért is, mert pont ma mentem vissza a deviantartos időkhöz, mert épp szembe jött velem pinteresten... Hihetetlen, de 9 éve vagyok tag (te is, lassan!)! Meg is ragadtam az alkalmat, hogy visszanézzem a képeimet, és azt kell hogy mondjam, nem vagyok elragadtatva a látványtól :) Egyiket sem érzem túl jónak, pedig emlékszem, minden alkalommal, amikor megosztottam valamit (nem csak deviantarton, bárhol), abban a hitben voltam, hogy ennél jobbat már biztosan nem tudok készíteni! Egy bizonyos kép van most a fejemben, ami megmaradt, mint kedvenc, mert ez volt az első, amit több napon keresztül újracsináltam, hogy tökéletesíteni tudjam :

(persze, mindig lehetne jobb, de ennyire ment akkor! :) ) A DIY projekteknél még nincs is ilyenem... Illetve, érdekes módon, amiket a legjobban élveztem elkészítés-ügyileg, meg sem osztottam végül a blogon - mind ott figyel a vázlatok között :) Ami viszont jó volt és ki is került a blogra, az például szülinapi naptár tavalyról és ez az ágacskás váza - mindkettő megvan még :)

Balogh Zsófi (Kittenish-hez erre vezet az út):

Mi (ki) az, ami (aki) átsegít egy nehéz napon? :)

Ez nagyon aranyos kérdés, Zsófi :) Már csak azért is, mert nem is szoktam belegondolni, hogy amikor nehezebb napokat élek meg, mégis mi az, amitől jobban érzem magam. Olyankor többnyire csak próbálom elfelejteni, hogy vagyok (általában egyedül a négy fal között). és akkor szokott segíteni, ha elmerülök egy másik világban, mint a sajátom. Legyen az egy könyv, egy gondolat, amit megtarthatok a fejemben, vagy festhetek/írhatok róla. Amikor viszont ennél is rosszabbul érzem magam, akkor általában a 'gamer' klisét szoktam erősíteni és elmerülök a Guild Wars 2 világában. :) Mindez egyébként eltörpül ahhoz képest, amikor a svéd hazaér - beszélgetni vele és átvenni a svéd érzést sokkal jobb, mint a fent felsoroltak, akkor is, ha ez még nagyobb klisé, mint az előbb említett gamer one! :D

László Nóra (Nóri blogja, a Harmony Box erre van):

Rengeteg szuper DIY ötlet van a blogodon, honnan inspirálódsz, honnan gyűjtöd a sok-sok ötletet? :)

Teljesen odavagyok a csináld magad ötletekért, illetve magáért az 'inspirált' életérzésért, így valahogy mindig gyűjtögettem az ötleket mindenféle dologhoz - először kevésbé hatékony módszerrel egyesével kerestem fel oldalakat, mint például Poppytalk, Free People, Oh happy day és társai, majd rátértem a hatékonyabb Craftgawkerre, amit még ma is használok, ha friss ötleteket szeretnék :) A Pinterest egyébként szerintem a legjobb, ha egyszer megtalálod a stílust, amit keresel, utána rengeteg olyan ötlet lesz már a főoldalon is, amiből ki lehet indulni íráshoz is. :)

Köszönöm szépen mindannyiótoknak, hogy érdeklődtetek irántam és a from panka with love iránt, nagyon sokat jelent nekem! :)