Novemberi karácsony, szívmelengető reklámok

Photo by Andrew Neel on Unsplash

Ma reggel, rossz szokásomhoz híven felcsaptam minden idők legkedveltebb közösségi média oldalát, hogy megnézzem, mi történik a nagyvilágban. Hirtelen tudatosult bennem, hogy nem csak ma ébredtem arra, hogy várom, hogy havazzon, adventi időszak legyen... Nem vagyok egyedül ezzel. A facebookom körülbelül 2 hete már karácsonyi készülőds körül forog, mindenféle karácsonyi receptek, dekorációs ötletek, karácsonyi reklámok tömkelege árasztotta el az idővonalamat, és csak maradni szeretnének. Én pedig egyre azon tanakodom, hogy mit szeretnék készíteni karácsonyra, kezdve egy valamiféle falra akasztható adventi naptárral, mert a 6 évvel ezelőttit már nem igazán érzem, hogy állná az idő próbáját (hát még a képek róla... már akkor se voltam oda érte, amikor készítettem), na meg, hogy végre egyszer igazán advent legyen az advent.

Emlékszem, gimnázium talán második évében, amikor amerikai civilizáció, mint tantárgy megjelent, meg voltunk döbbenve, amikor a hálaadásról tanultunk - hálaadás, black friday, karácsonyi készülődés kezdete. Na de ilyen korán? Nekem még az advent sem volt teljes 4 hét akkor, hiszen a karácsonyi kirakatok és eladásösztönzés is Mikulás környékén kezdődött (ez pedig egy olyan berögződés, ami abból jön, hogy gyerekként a december 6-án kapott adventi naptár első heti csokijait csak úgy egy marokra ettünk drága öcsémmel).

Nem mondanám, hogy problémám lenne azokkal, akik ilyen őrült korán kezdenek el készülődni az év mondhatjuk, hogy legfontosabb ünnepére - hogyan is lehetne? Úgy érzem, értem, hogy mindez honnan jön. A karácsony mindig az évnek azon időszaka volt, amikor a család biztonságában kellemesen elmerülve a legnagyobb problémák sora kimerült a kissé feszülő pantallókban, a családi összejövetelek időzítésében, szerencsésebb esetben a hólapátolás megszervezésében.

Karácsonykor nincs háború, karácsonykor nincs munka, karácsonykor csak az van tisztán, töményen, amit mindenki szeret: öröm.

Úgy érzem, hogy egyre nagyobb szükségünk van erre az időszakra. Karácsonykor rossz dolgok nem történhetnek. A világ meggyógyul, az emberek egy kicsit több szeretettel gondolnak társaikra. Minél hosszabb ez a készülődés, annál több jó történik a világban.

Ami pedig engem illet...Minden évben a könnyeimmel küszködök, amikor a fenyő mellett állunk - egyrészt, mert ilyenkor még erőteljesebben érzem, hogy az idő hogy szalad, nem vagyunk már gyerekek, és nem szeretném, ha valaha is a családom nélkül kelljen eltöltenem az ünnepeket. Nézem a fényeket és próbálok mindent a fejembe vésni, hogy mindig emlékezzek az otthoni karácsonyra, amíg még mind együtt vagyunk. Valószínűleg idén sem lesz másképp...

Visszakanyarodva az adventhez, várakozáshoz és a mérhetetlen karácsonyi hangulathoz, ami a közösségi média felől vagy éppen az üzletek polcairól árad, most én is úgy érzem, hogy ahelyett, hogy azon morognék, hogy milyen korai még mindez, inkább élveznem kéne, és miért is ne élvezném ki?... Ennek fényében nyakamba vettem a Youtube-ot, összegyűjtöttem az elmúlt évek számomra legkedvesebb karácsonyi reklámjait (és marketinghúzásokat, tudjátok, tetszenek az ilyesmik) egy csokorba - miközben néha természetesen potyogtak a könnyeim, de azt hiszem, ez a műfaj szépsége lehet. :)

                                                                                                          ◊

Today morning, thanks to my bad habit, I opened up humanity's all time favourite social media platform to see what's happening in the wide world. I quickly realized, that it's not the first day I've been waiting for the first snowfall of the year, and I'm not alone with this thought. Facebook has been revolving around the topic of Christmas preparations for at least 2 weeks now with all kinds of recipes, decoration ideas, ads and charity movements and they don't seem to leave. Me, on the other hand, trying to get a hold on thoughts on how and what to do for this Christmas, it seems I'm even struggling to decide what kind of advent calendar I should make (the one I made 6 years ago is not cutting it for me anymore, plus I want advent to BE advent for once).

I remember when we were still in high school (it was probably second grade when we started having American Civilization as a subject), we were shocked about the 'quite long' advent season Americans have that starts right after Thanksgiving. It's November, why this early? - we thought. For me, advent back then wasn't even full 4 weeks, since usually Christmas stimulations started to hit the stores just a bit before Mikulás, and as kids, me and my brother used to eat up all the first week's chocolates all at once from the advent calendar we got from Mikulás. (Mikulás is kind of like the Hungarian Santa Claus, but he comes on the 6th of December, Saint Nicholas' day, it's the 'Little Angel' who brings presents on the 24th).

I can't say I would have a problem with people who start humming Christmas melodies, prepare lists and gifts for loved ones, seek out wonderful decorations in early November - how could I? I feel like I understand where they are coming from. Christmas is always the time of the year, when everything becomes a cozy blur, leaving the most important problems in focus: pants are too tight, what game we should play together, when should the wider family visit and, in even luckier times, who should shovel the snow from the pathway.

At Christmas there's no war, at Christmas, there's no work to be done, at Christmas the only thing there is what everyone likes in a pure, clear form: joy.

I feel that we are in need of this time of the year more and more. At Christmas, bad things just can't happen (or so we were told), the world heals, maybe people think about each other with more love, maybe longer advent means more love to share.

And for me... Every year when I stand next to the tree I'm struggling with tears - on one hand, because I feel it even more powerful than in other times, that time just passes so quickly, we are not kids anymore, and on the other hand because I just can't and don't ever want to imagine spending the holidays without my family. I look at the lights how they dance on the ceiling, keep trying to remember every tiny detail about each Christmas, about being together. I'm sure it's the way it will be this year too...

Circling back to advent, waiting and uncontainable amount of Christmas mood that comes from social media or from stores, I feel that instead of giving a single grumpy thought about how early it is, I should embrace it, and so I will... Keeping this in mind I made a list of the season's ads and campaigns I love the most from the past years (you know, I love marketing stuff), struggling with tears again, but then again, I guess that's the most wonderful thing about this genre. :)