Lysitime | Lenn

4:30. Nem. Ez túl korai ahhoz, hogy felkeljek. Viszont lehet, hogy a mai a jobb nap!

5:00. Ébresztő. Ez egy jobb nap lesz. Nem látom, miért ne lenne jobb nap. Hallom a madarak csicsergését, ilyenkor még a HÉV és a busz se jár olyan sűrűn, hogy megzavarnák őket. Ettől vidámnak kéne lennem, igaz? Igen, mindenképpen jobban kéne, hogy induljon a nap - de ma nem.

Ma nem vagyok vidám. Ma nem vagyok inspiráló. Ma nem vagyok semmi.

A fejem üres, a szívem is kiürült talán, és mindennek a helyébe, ami egyik nap ott van, ma a szomorúság, lehangoltság, idegesség és nyers pánik költözött. Ami tegnap még boldog volt és színes, mára csak simán szürke. A hangom - egyszerűen megszűnt létezni. Igen, tegnapról mára. Nem tudok beszélni senkivel. Nem tudok... Írni. A szavak nem találnak rám, a mondatok véletlenszerű párokba állnak össze és hangos, gonosz nevetés közepette táncot járnak a fejemben.

Levelet kaptam. Válaszolnom kell, válaszolni akarok. De... Nem. Nem tudok.

Pánik. El fog hagyni mindenki, mert nem válaszolok.

Pánik. Ezt egyszer meg kell magyaráznom, hogy miért nem válaszolok - el fognak ítélni.

Pánik. Egyedül maradok.

Becsukom. Nem akarom a pánikot. Írnom kell. Tudom, hogy írnom kell. De... Nem. Nem tudok.

Pánik. A mondatok továbbra is csak táncolnak.

Pánik. A blogom meg fog halni.

Pánik. Sose fogok tudni írni megint.

Itt ülök a gondolataim börtönében. Nem tudok beszélni róla. Nem tudom, hogyan. 

Holnap - holnap lehet, hogy minden jobb lesz. Lehet, hogy holnap elkezdek felemelkedni. 

Lehet, hogy a holnapi nap lesz a jobb nap.

Talán holnap.

...

(egy nap, amikor nagyon fenn leszek, megmutatom, hogy az milyen)

(addig is, ha esetleg érdekellek: ismerj meg)

...

4.30 a.m. No. This is too early to get up. But maybe this is the better day!

5.00 a.m. Alarm. This will be the better day. I don't see why it wouldn't be. I can even hear the birds this morning, not even the train bothers them this early - this should make my day so much happier, right? Yes, definitely, this has to be a reason why I feel better - but not today.

Today I am not happy. I am not inspiring. I am nothing.

My head is empty, maybe my heart is empty as well, and in exchange for what I had before, I got sadness, anxiety and raw panic. What was happy and colorful yesterday, it's simply gray today. My voice - it's gone. Yes. By today. I can't talk to anyone. I can't...Write. The words can't find me, sentences are forming random couples, dancing in my head.

I got mail. I have to answer, I want to answer. But... No. I can't.

Panic. They will leave me because I don't answer.

Panic. I will even have to explain why I didn't answer - I have to face the judgement.

Panic. I will be left alone.

I closed it. I don't want the panic. I have to write. I know I have to. But... No. I can't.

Panic. Sentences are still just waltzing around.

Panic. My blog will die.

Panic. I will never be able to write again.

I am sitting here in the prison of my own thoughts. I can't talk about it. I don't know how.

Tomorrow - tomorrow might will be better. Maybe, tomorrow I will start going up again. 

Maybe tomorrow will be the better day.

Maybe tomorrow.

...

(one day, when I will be on the upside, I will show that as well)

(if you are interested: get to know me)