2016. január 1.

Lysitime | Ha tényleg ismernél engem...



Rengeteg minden kavarog a fejemben ma reggel. Nagyon személyes és csapongó poszt következik, elnézéseteket kérem előre. :)

Ha tényleg ismernél…

…akkor tudnád, hogy ennek a posztnak a megírására már azóta készülök, hogy elkezdtem írni ezt a blogot, de soha nem mertem megtenni, mert féltem, hogy a körülöttem élők és azok, akik ismernek elítélnek azért, mert ennyire öncélúan használom ki ezt a felületet, vagy csak azért, ami vagyok, feltételezve, hogy nem tudnak mindent rólam. Tudnád, hogy bár marketinget tanulok, nem szeretem és nem tudom a tanult módszereket alkalmazni, amikor a saját szellemi termékem marketingjéről van szó, mert úgy érzem manipulálnám az embereket.

 Ha tényleg ismernél tudnád, hogy az én humorérzékem a szarkazmusból táplálkozik, és bár néha rosszindulatúnak hangzom, soha nem szeretnék senkit bántani vele, de néha sikerül. Tudnád, hogy a fejemben folyamatosan felvillannak azok a fényképek, amiket majd egyszer meg szeretnék valósítani. Tudnád, hogy ezek a képek szinte sose magamról szólnak, de félek megkérni ismerősöket, hogy segítsenek, mert félek, hogy bolondnak tartaná az ötletemet. Mint például ez:


...és bár nem fotózom mostanában annyit, mint régen, rettentően hiányzik. Tudnád, hogy nagyon kényelmetlenül érzem magam, amikor valaki a fotóimról (vagy éppen a blogomról) érdeklődik, mindegy, hogy éppen arról, hogy mit hogy csináltam, vagy arról, hogy miért nem írok, miért nem fényképezem többé. Ha tényleg ismernél, tudnád, hogy erre a kérdésre soha nem adtam őszinte választ, mert a válasz egyike azoknak a dolgoknak, ami pont ebben a posztban kéne hogy megfogalmazódjon, mert annyira személyes és sötét számomra, de még mindig nem vagyok kész, hogy leírjam, úgyhogy menjünk tovább.

Ha tényleg ismernél, tudnád, hogy mindent összegyűjtök. Az igazi életemben és az online életemben egyaránt, mondván, hogy ’egyszer még jó lesz’ és állandó jelleggel szeretem rendszerezni az apróságokat, hogy minden szépen, rendben mutasson. Ha tényleg ismernél, tudnád, hogy az online életemet nem a facebookon és más közösségi média oldalon élem ki, hanem MMO játékokban (massively multiplayer online), mint SWTOR és GW2 – de ezzel a nerd énemmel nem merem ’szórakoztatni’ a körülöttem élőket, így csak a saját öcsémmel és Marcus-szal beszélem meg.
Tudnád, hogy elkezdeni tényleg írni a számomra legfontosabb dolgaimról igazán nehezen megy, ezért is nem kezdtem még el ecsetelni őket. De lássuk.

Ha tényleg ismernél, tudnád, hogy soha el nem csendesülő megfelelési kényszer rabja vagyok, ami ordít belülről. Mindig úgy érzem, hogy amit éppen csinálok az nem elég, több kell, jobb kell, hosszabban, szebben, még közelebb a tökéleteshez, hogy mások is örüljenek. Tudnád, hogy ez az egyetlen dolog mekkora börtönt épít(ett) számomra azzal, hogy félek, hogy nem tudom a maximumot hozni és nem tudom véghezvinni azokat a dolgokat, amiket a családom és a barátom elvár tőlem, akkor is, ha az eszemmel tudom, hogy nem lehet mindig a maximumot hozni. Ha tényleg ismernél, akkor tudnád, hogy nagyjából erről szól az életem, a megfelelésről a családom, a barátaim és mindenki más számára, és különös problémám az ötlettel nem lenne, ha nem börtönözne be. De erről később.

Ha tényleg ismernél, tudnád, hogy soha meg nem alkuszom azzal, ahogy kinézek, mióta kislány koromban csúfoltak. Ha tényleg ismernél, tudnád, hogy egész tinédzserkorom egésze egy személy körül forgott, aki azt hittem, hogy egyszer majd szeretni fog, de nem tette. Tudnád, hogy nem hittem abban, hogy online leszek szerelmes, mert mindig azt gondoltam, ha találkozunk, kiábrándulnak belőlem, amiatt, ahogy kinézek. Ennek ellenére, egy MMO-n belül ismertem meg a másik felemet, aki sose ítél el és úgy szeret, ahogy vagyok. Ha tényleg ismernél, tudnád, hogy azt elfogadni, hogy az, akit szeretek, tényleg szerethet, legalább egy évig tartó folyamat volt, ha még nem tart most is (1 éve és 10 hónapja vagyunk együtt), de rendkívül hálás vagyok neki, hogy soha meg nem szűnően próbált elérni engem és próbálja az életem könnyíteni.

Ha tényleg ismernél, tudnád, hogy gyomorgörcsöt kapok, ha csörög a telefonom, meglátom, hogy új üzenetet kaptam, vagy e-mailt, mert félek, hogy valaki beszélne velem, és én nem tudok megfelelni az elvárásainak. Szóval, ha nem veszem fel, nem írok vissza rögtön, az néha azért van, mert nem lógok a közösségi médián állandóan, és részben azért, mert lelkileg fel kell készülnöm arra, hogy elolvassam a leveleimet.


Ha tényleg ismernél… tudnád… hogy mindez, amit felsoroltam… minden mondat, amiben a ’félek’ szót használtam… semmi, ahhoz képest, amitől igazán félek… Ha tényleg ismernél… tudnád… hogy a torkom összeszorul, a szívem ólomsúlyúvá válik…a gyomrom összerándul… csak a gondolatára annak, hogy el kell hagynom a házat… Ha tényleg ismernél, tudnád, hogy 8 éve küzdöm pánikbetegséggel… Tudnád, hogy azért nem mondtam neked el ezt, mert félek, hogy mit gondolsz rólam. Mert félek, azt mondod ’ilyen nem létezik’, ’nem kell félni ettől’, ’csak kitalálod’, ’bolond vagy’, ’ez csak egy kifogás arra, hogy lusta vagy’… mert tudom, hogy ezek közül egyik sem igaz.
Ha tényleg ismernél, tudnád, hogy emiatt nagyjából minden barátomat elvesztettem. Ha tényleg ismernél… tudnád, hogy állandóan ki akarok törni a börtönből, de nem hiszem, hogy képes vagyok rá…

Ennek ellenére, ha tényleg ismernél, tudnád, hogy élni és alkotni akarok! Tudnád, hogy ki akarok menni! Hogy mindent meg akarok örökíteni! Mindent látni akarok!
De azt is tudnod kell, hogy ez, ha bekövetkezne se menne egy nap alatt. Ha tényleg ismernél, tudnád, hogy minden nap van valami, amit azért teszek, hogy elérjek valakit a börtönömön kívül.
Így, ha tényleg ismernél, tudnád, hogy nagyon szeretnék csinálni egy 365 projektet. Ha tényleg ismernél tudnád, hogy nagyon vágyom arra, hogy fényképezzek, de félek, hogy nem fog megfelelni, ha csak a házon belül mozgok. De ennek ellenére mégis megpróbálom és csinálni fogok még egy projekt 365-öt, akkor is, ha nem tudom elhagyni a házat.

Ó.

Igen. Mert ha tényleg ismernél, tudnád, hogy néha annyi inspiráció folyik keresztül rajtam, hogy ilyen őrültségekbe kezdek bele.

Ha tényleg ismernél, akkor tudnád, hogy ha elértél idáig az olvasásban, akkor az számomra ezen a ponton rettentő sokat jelent, mert számomra ez azt jelenti, hogy vagy annyira kíváncsi, hogy ennyi időt szánj rám.

Köszönöm, hogy meghallgattál.
Köszönöm, hogy elfogadsz.

Köszönöm.


16 megjegyzés:

  1. Először is, virtuális nagy ölelés neked, amiért bevállaltál egy ilyen őszinte írást <3
    Nagyon nagyon szeretném, hogy egyszer úgy nézhess a saját munkáidra, ahogyan mi nézünk rá, és lásd, hogy miért szeretjük, miért olyan csodásak - hidd el, hogy soha senki nem tud maximálisan teljesíteni, de ettől vagyunk emberek. Azt hiszem, minden alkotó fél attól, amitől te is, de nagyon örülök, hogy most indítasz egy 365-ös projektet, mert az alkotás mindig gyógyír a léleknek. Remélem, hogy idővel sikerül túljutnod a nehézségeken, amikkel most szembesülsz. Nagyon szurkolok neked, kitartást az új projekthez, és nagyon nagyon boldog új évet! :) <3

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm ezt az írásod. Nem is hinnéd mennyit segítettél vele. Olyan volt, mint egy szívdobbanás, mint egy hosszú levegővétel. Esküszöm ki sem fújtam a levegőt, mialatt olvastam az írásod. Durva volt és csontig ható, de kellett neked is.


    ...365 napod lesz, használd ki, mert SOHA nem jönnek vissza az elvesztegetett napok, órák, percek. És higgy magadban, ez a legfontosabb <3


    -egy marketinget tanuló lány, aki szintén nem szereti a leendő szakmáját-

    VálaszTörlés
  3. Sok sikert a projekthez! Bàtorsàgot és kitartàst ☺

    VálaszTörlés
  4. Sok sikert a projekthez! Bàtorsàgot és kitartàst ☺

    VálaszTörlés
  5. Minden elismerésem a hihetetlenül őszinte írásért! Sok sikert és kitartást kívánok! Boldog 2016-ot Neked!

    VálaszTörlés
  6. Szia Panka! Jó rólad újra hallani, még ha ez az írás nehéz és súlyos érzésekkel teli, ezzel már lépéseket tettél meg a változás felé. Nem kell sürgetni, ha valamit igazán szeretnél, és dolgozol rajta, az egyszer megvalósul és átformálódik. :) Ha szeretnél beszélgetni, tudod hol találsz... :)

    VálaszTörlés
  7. Azért, mert nem ismerlek, TUDOM, mit érzel. Sokan vannak/vagyunk ilyen gondolatokkal, érzésekkel.
    "...nagyjából minden barátomat elvesztettem" - ne bánd, pont ezért nem is voltak igazi barátok!
    "Paul Chilton szerint a manipuláció ellen lehet védekezni, sőt, mivel a hazugság és félrevezetés lehetősége természetéből fakadóan benne rejlik a kommunikációban, egy következetesség-ellenőrző eszköz (consistency-checking device) a biológiai adaptáció eredményeként része az emberi kommunikációs eszköztárnak, ezért a manipuláció sikere éppúgy a befogadó felelőssége is, mint a manipulátoré." Érdekelne bővebben a véleményed erről! Manipulálj! :)

    VálaszTörlés
  8. Ha nem is válaszoltam mindannyiótoknak, tudjátok, hogy mind elolvastam. És mind rengeteget ér számomra. Köszönöm.

    VálaszTörlés
  9. Először is nagy ölelés neked így ismeretlenül is. Már ez óriási bátorság, hogy így írsz magadról. Másodszor nem próbáltál még segítséget kérni?
    <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm !! De... Egy párszor már. Egyszer fél évig 2012-ben és egy pár hónapig 2014-ben. Azt hiszem, mind a kettő sokat segített abban az időben, még akkor is, ha a környezetem csak ellenkezik, hogy csak hisztizem, nincs is semmi bajom (ezért is a bátorság, nem bírom tovább hallgatni, hogy csak hisztiről van szó), így vége is szakadt egy rövid időn belül. :/

      Törlés
  10. Szia! Tudom, hogy ez egy viszonylag régebbi poszt, de mivel éppen bele vagyok bújva a blogodba, és most értem el idáig, így úgy érzem, muszáj írnom valamit. Hogy tudd, elolvastam, értelek, és számít, hogy minden gond és nehézség ellenére ott van benned a fény, amit nem szabad hagyni kialudni, akkor sem, ha azt érzed, ellep a sötétség. Ha nem veszed tolakodásnak, így ismeretlenül én is küldenék neked egy ölelést, és az elkövetkezendő nehéz időkben is vegyél tőlem nyugodtan egy virtuális ölelést, mert az ilyen energiák mozgatják a világ pozitív oldalát és tartják életben a lelket. :) Remélem nem nézel bolondnak emiatt, de végül is ez is egy bizonyíték arra, hogy a blogodon lévő megnyilvánulásaid számítanak. Adnak, inspirálnak és kihozzák az olvasókból a legjobb, legőszintébb énjüket. Velem legalábbis ez történt most...

    VálaszTörlés
  11. Atyaég, mennyire hasonlítunk. ❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. Sokszor a legváratlanabb helyeken lel az ember rokonlelkekre. :)

      Törlés