Csináld magad csillagok

Ó, a szezonalitás és az ünnepi időszakok. Egybefolynak lassan: ki mondta, hogy a karácsonyi világítás csak télen hasznosítható? :) Fűszerezd meg a világítást egyszerűen, bár nem túl gyorsan (ilyet nem is állítok, ha nem így van). Ez az ötlet Monica blogjáról származik, térjetek be, ha van egy kis időtök, hasonlít a from panka with love-hoz is.

Hozzávalók: 

• vékony szivacslap
• szike
• fényfüzér cserélhető (gömb)izzókkal

Elkészítése:

1. Vágj ki csillagokat a szivacslapból szikével.

2. A csillagok közepére vágj akkora lyukakat, amiken az izzó nélküli foglalat átfér.

3. Helyezd a csillagokat a füzérre, csavard be az izzókat, aggasd fel. :))

via mon makes things

Inspired 3 | Arany vonások

Nektek mi jut eszetekbe az aranyról? Csillogás, fény, öröm, fiatalság? :) Vad tinédzser koromban nagyon beszűklt véleményem volt mindenféle aranyszínű kiegészítőről: felnőttes és elegáns, vagy csak giccses lehet. Nem mondom, hogy most nem lehet átesni a ló túloldalára, de most már szeretem, és nem csak a bizsu-aranyat, hanem a rendeset is. Főleg a modernnel való keveredését szeretem nagyon, ha mondjuk geometrikus, minimalista formákkal keveredik.

A fent látható példák nem ezt támasztják alá. Csináld magad ötletek a kiegészítők feldobásához:

1. arany-bőr füzet kötése | lovely indeed 2. arany vázák | bayside bride 3. kőgyűrűk | the merrythought

Egészséges kenyér finoman

Soha nem írtam még olyan ételről, amit ténylegesen megcsináltunk, eddig. Ennek egyik oka, hogy a from panka with love nem gasztroblog, viszont az tény, hogy a szép élethez a gasztronómiai túrák is hozzátartoznak. Illetve, ez esetben, csak kiruccanásról beszélhetünk. Anya és én komolyan vesszük az egészséges táplálkozást, úgy gondoljuk mindketten, hogy a modern világban nagyon nehéz olyan ételt, vagy csak alapanyagot találni, ami nem műanyag. Ezért például a zöldségek és gyümölcsök a piacról származnak, a tojás a helyi termelőktől, feldolgozott hústermékeket nem eszünk. Az viszont tény, hogy szeretjük a finom péksüteményeket és a friss kenyeret, pedig az alapvető szabály, hogy fehér lisztből nem eszünk. :)

Ha Budapesten jár, mindig betér az Angol utcába, hogy hozzon FÉN (finomliszt, élesztő nélküli) kenyeret, de mivel nem a fővárosban lakunk, így nem lehet mindig biztosítani a friss egészséges kenyeret. Az Egészségfarm honlapján szerepel a FÉN kenyér receptje (sok más mellett, amiket szintén ajánlok kipróbálásra), ami végül nálunk egy kicsit módosítva szerepel.

A kenyér eredeti receptjéért ide tessék fáradni, ezt nem írom le külön, csak azt, ami nálunk másabb:
1. Nálunk a kenyér nem csupán durumlisztből készül, hanem durum-graham-tönköly keverékből, amitől (szerintem) sokkal finomabb.
2. A szezámmag mellett lenmag is szerepel, méghozzá pirítva, és nem csak 1 teáskanálnyi, na nem. Hanem rengeteg, és nem csak a tetején, hanem magában a tésztában is.
3. A pelyhek. Zabpehely, burgonyapehely, vagy köles. Nem kötelező bele.
4. A fűszerek (a legjobb rész): oregánó, bazsalikom és szárított paradicsom került bele, amitől sokkal jobb íze van, attól függetlenül, hogy egészséges. :)

Amiért érdemes tabletet venni

Ez a kijelentés, amit a címben megfogalmaztam, mint már rájöhettetek, nem teljesen igaz. Csak abban a minőségében állítanám igaznak, ahogy én gondolkodom a tabletekről és az okostelefonokról. :) Bár nagyon jó viszonyt ápolok bármely számítástechnikai kütyüvel, izével, bigyusszal és ketyerével, a modern társadalom eme két csúcspéldánya (eddig) kimaradt az életemből. Nem arról van szó, persze, hogy iszonyatos tiltakozás övezi részemről őket, csak szimplán számtalan előnye ellenére nem érzem egyelőre még az égető szükséget. :) 

Viszont amikor ilyen és ehhez hasonló ötleteket látok a tabletek tárolására, akkor hirtelen lecsap a késztetés, hogy na, már csak ezért megérné venni egyet, hogy okom legyen hordani magammal egy ilyen csodát. :)

A lovely indeed-en találtam ezt az ötletet, alap varrótudomány szükségeltetik hozzá (még én is el tudnám készíteni, úgy érzem :) )

Hozzávalók:

• két különböző kemény, strapabíró anyag
• varrógép
• olló
• gomb
• tű és cérna

Elkészítés:

(a pontos cm adatokat tablet hiányában nem tudom, így azt mindenképpen mérjétek hozzá a készüléketekhez is!!)

1. Mérd és szabd ki a tartó elejét és hátulját. Az elülső oldal (arany) legyen körülbelül 23 cm*28 cm, a hátulsó oldal pedig 23 cm*35 cm. 

2. Hajtsd vissza és varrj szegélyt mindkét darabra, majd a színtelen oldallal befelé helyezd őket egymásra. Tűzd össze őket, hogy ne mozdulhassanak el, majd varrd körbe.

3. Hajtsd le a felső részét és mérd ki a gombod helyét, majd varrd fel.

4. Vágj egy csíknyi fehér anyagot, hajtsd félbe, majd varrd hosszában végig. Rögzítsd a fehér anyag felső részéhez.

via lovely indeed

Mixtape #2 | Against the grain

Ezek a fránya felhők csak nem akarnak elmúlni, úgyhogy igazán ideje van a belső felfrissülésnek: csak és kizárólag lélekemelő vidám zenéket válogattam össze most. :) A csakazértis jókedvért.

Against the grain | 8tracks

1. Conor Oberst | Gone gone

2. Walk Off The Earth | Gang of rythm

3. Avalanche City | You and I

4. Hudson | Against the grain

5. Woodkid | Conquest of spaces

6. Florence + The Machine | Kiss with a fist

7. Coldplay | Don't let it break your heart

8. Passion Pit | It's not my fault I'm happy

9. Awolnation | Kill your heroes

A borító alapjául szolgáló fantasztikus fotót Danielle D. Hughson készítette.

Me heart Art | Sergio Albiac

Fantasztikus vonalak, színbeli egyszerűség, formabeli vadság - hirtelen csak így tudnám jellemezni Sergio Albiac digitális munkáit, amikbe első látásra beleszerettem. Egyrészről a multiexpozíciókból összeállított képek szeretete vezetett ide, másrészről a fekete-fehér iránti rajongásom, harmadrészről pedig a varázsos jellemük ezeknek az alkotásoknak. Imádom mindet, szerintem nézzetek be a weboldalára, illetve a facebook oldalára. Addig is, hoztam még 3 csodát:

Sergio Albiac

web | facebook | flickr

Esti elmélkedések | Én vagy nem én?

Ronda, nagy, fekete paca lesz ez a blogom makulátlan pozitivitásán, de mégis szeretném, ha nem múlna csak el úgy, ami bennem van és szeretném, ha a személyiségem és az életem kérdései is itt helyet kaphatnának. Ez a poszt most nem a boldog panka lesz, ezért, kérlek tekerj lejebb, ha most másra vágysz :)

Abban a pillanatban, amikor abba a helyzetbe kerülsz, hogy mások nézik esetleg, hogy mit csinálsz rögtön rád nehezedik a kérdés: mégis... hogy csináld, ahogy te hiszed, hogy jó, vagy legyen meghatározó mások véleménye? Végülis egy síkon már mások véleménye is számítani kezd, ha tovább akarsz lépni. Feljebb. Előre. Meg kell felelni a sok elvárásnak. De valamiért nálam a kettő nem egyezik meg. Szinte soha, de mostanában valószínűleg olyan korszakon megyek át, amiben még nehezebben értetem meg magam a körülöttem lévő világgal. Nem vagyok összhangban a rezgésekkel, nyilván.

A fotózás esetében ez abban merül ki, hogy amíg én vígan elgondolkodom és elálmodozom egy képemen és örömmel konstatálom, hogy 'igen, ez az, ami a fejemben van, majdnem megfelel az általam vélt valóságnak' addig a másik síkon a következő kérdés fordul meg  néző fejében: 'ez mi ez? de most komolyan: ez mi, és miért nem olyan, amilyen eddig volt? Mi történt vele, elfelejtette, hogyan kell használni a fényképezőgépet?'

Kedves néző, ki kritikát formálsz rólam és a látásmódomról és szemétnek nevezed az alkotásom: nem felejtettem el, remélem. Nem vagyok nagy, ősi tudás birtokában, de amit eddig elsajátítottam az már az enyém, és nem veszi el tőlem senki. Nehéz leírni, de akkor veled van a baj. 

(Ez lenne az ideális alkotói hozzáállás, amit viszont még nem sikerült teljes mértékben elsajátítanom, igazad van)

Miért nem olyan, mint eddig volt? Ehhez nem kell alkotónak lenni ahhoz, hogy a választ tudjuk: mert a dolgok változnak. Állandóan. A gondolatok, az egész világ egy olyan körforgás része, amiben muszály alkalmazkodni. Én így adaptálódok, hogy változtatom azt, ami bennem van, és ezáltal azt is, amit alkotok.

A másik kérdés, ami ma felmerült bennem: miért fáj annyira, ha azt bántják, amit létrehoztunk? Azt hiszem, a saját esetemben rá is leltem a válaszra: nekem minden megmozdulásom ilyen térem a lelkem egy részét képezi, nem csak egy fotóról van szó. Rengeteg gondolkodás és beépült szó eredményei és akkor, mikor baj  éri őket, a lelkem egy része sikít, ordít, majd hirtelen elcsöndesedik. Akkor valami megszakad bennem.

Mint most. Csak úgy, megszakad.