Egy régi-régi gondolatot vettem elő, amit már majdnem 8 hónapja tervezek szavakba önteni, amiről már sok fogalmam volt, amiről mér készítettem jegyzeteket is... Egy svédországi nyaralás emlékére. :) (elég sok képpel, amit ott csináltam, mert végülis ezeket sem osztottam meg sose :) )
Az utóbbi két évben kétszer is voltam az északi országban, amiről tavaly többnyire csak képeket tudtam beilleszteni a blogomba a csodálatos természeti környezetről. Idén, egy kicsit tovább maradtunk Marcus szüleinél, 3 hetet töltöttünk el 'otthon' (milyen szép, relatív szó, immáron három helyre is használjuk). A 3 hét alatt én amolyan kulturális 'átképzésen' mentem keresztül. Nem kevésbé vagyok magyar, mint amikor elmentem, sőt, folyamatosan hiányoltam a magyar konyha remekeit, de muszáj megjegyeznem, hogy a svédek tudnak valamit arról, hogy kell élni. Vagy legalábbis azok a svédek, akikkel találkoztam - ezzel előre is bocsátanám, hogy a következőkben ugyanolyan szubjektív leszek, mint eddig voltam bármivel kapcsolatban, arról fogok írni, hogy rám milyen hatással volt ez a más környezet, mit figyeltem meg és mit tanultam belőle. (illetve mit kéne megtanulnom belőle)
This is an old thought I had in mind, took notes, and planned to write this for almost 8 months. In memory of a holiday in Sweden. :) (with a bunch of photos, that I took there, cause after all, I never shared these either :) )
In the past 2 years I've been to Sweden twice, even tho last year it was only pictures I shared about the fantastic natural environment. This year we stayed a bit longer in Marcus' parents' house, at home (what a beautiful word that now we can use for 3 different locations). Through these 3 weeks, I experienced some cultural training. I'm not less hungarian than when I left, not to mention, that I always miss the amazing hungarian dishes, with all their excessive spiciness (yum!) but I just have to write a post about what I learnt from the Swedish - feels like they know how to live life in a better way than I do. Or at least those swedes that I met - so in advance, I'd like to point it out, that it's only my subjective opinion, and I'm gonna only write about the actual effect that I observed and tried to learn.
1. Ami Magyarországon május, Svédországban augusztus, az ősz pedig szeptember 1-jével kezdődik
Persze, mind tudjuk, hogy itt hidegebb van, ami nem rossz dolog, főleg a júliusi 38 fokokat kipihegni. Nem 20 fok van nyáron ugyan, hanem 25 körüli hőmérséklet, ami nálunk a májust jelenti - és a növények is épp ennek megfelelően viselkednek. A ribizlibokron fürtökben csüngtek a gyümölcsök, a levendula vígan ringadozik még, a paradicsom el sem kezdett megérni, az orgona pedig most virágzott el éppen, amikor eljöttünk.
Tavaly az éjszakák többségén nem is aludtam, hiszen többnyire világos volt (júniusban), idén meg az ősz beköszöntével olyan rohamosan kezdtek el rövidülni a napok, hogy majd' beleszédültem. Az eső elkezdett esni, a levelek hullanak, az ég pedig szürkére 'simult', ahogy anyukám mondaná.
1. What you call May in Hungary... That is very much August in Sweden, and autumn starts with 1st of September.
Of course every one of us knows, that in Sweden, it's colder, which is an awesome thing, if you go there to cool down from the 38 degrees you had in your own country during the summer. It's not 20 degrees though, more like 25, which is basically May in Hungary - so no wonder the plants behave like it was spring. The currant bush is about to get its fruits, lavender is happily getting its flowers, tomatoes haven't even started to get red, and lilas just stopped blossoming, when we left.
Last time nights were so hard for me, because it was so light (in june), this year with autumn coming days got so much shorter so fast that it makes me dizzy. It started to rain, leaves are falling, and the sky became uncomfortably gray, as my mother would say.
2. Mindennek meg van a joga a növekedéshez
...kivéve a mérhetetlen mennyiségű meztelencsiga-állománynak. De ha a csigákat nem számítjuk, én úgy vettem észre, hogy a lehető legnagyobb tiszteletben tartják a természetet. Az, hogy mamutfenyő van a kert végében meg a ház előtt, teljesen normális. Az, hogy nem vágják ki őket, akkor sem, mikor méteres hó esik télen, és akár rázuhanhatna a kertre - az is normális. Aki ismer, az tudja, hogy nekem ez nagyon fontos. Az ész nélküli természet pusztítása az egyik legborzalmasabb dolog, amit el tudok képzelni. Amikor megkérdeztem, hogy mit gondolnak, nem okozhat-e kárt a fa a házban, csak annyit mondtak, hogy ezek a fák erősek és a hasznuk nagyobb, mint amekkora kárt tudnak okozni. Télen felfogják a havat, így a kocsibeállót takarítása kevésbé igényel energiát, nyáron pedig árnyékol (igen, nekik a 25 fok is meleg :) ).
2. Everything has a right to grow
...except for the slug-colonies infecting the beautiful gardens eating off the leaves. But if you don't count the slugs, what I saw was that they respect their environment greatly. The thing, that they don't start panicking about having a giant pine in their garden (sorry, no idea what the english word is..), it's totally normal, just like not even thinking about cutting them down, even if it's a meter deep snow at winter. If you know me, you also know that it's really important for me. Cutting down trees, damaging our environment brainlessly is one of the most terrible things I can imagine. When I asked if they would worry about the tree damaging their house, they just said, that these trees were very strong and their usefulness is greater than the damage they could cause. In winter they save the driveway from too much snow, so it's easier to clean, and in summers it gives shade (yes, 25 degrees counts as hot :) )
3. Ha valamit nem akarsz, azt nem kell megtenned
Vannak dolgok, amik elkerülhetetlenek, akkor is, ha nem akarjuk, persze, ezek nem tartoznak ebbe a kategóriába. Itt inkább az olyanokra gondolok, amit mások nyomására tennél meg, pl. vettél már meg ruhát, mert valaki azt mondta, tökéletes, de te mégsem érezted jól benne magad? Az ilyen helyzetekre csak legyintenek - ne is törődj vele, ha neked nem tetszik, akkor csak más vagy, mint én, és nem kell megtenned. Ha valami boldoggá tesz, csináld, ha nem, ne csináld.
3. If you don't want something, you don't have to do it
There are unavoidable tasks, that you have to do, no matter what, of course, I'm not talking about these things. I think about things that you would do it for someone else's pressure, for example: have you ever bought a dress that you didn't like but someone else said it was perfect for you? This is what I'm thinking about. These situations usually turn out to be not really important, when you are surrounded by swedes - if you don't like something, just say so, they will just see it that you are different from them, and that is fine.
4. Az elfogadás művészete
Egy pár éve küzdök azzal, hogy túl mélyen megélem, hogy mások mit gondolnak rólam és ez már az életminőségem rovására is megy. Ha nem családi környezetben vagyok, nagyon rosszul tudom érezni magam, állandóan lesve, ki figyel és hogyan ítélnek el. Mostmár van egy új hely, ahol nem kell félnem attól, hogy ki vagyok és mit gondolnak. Mindenkinek megvannak a maga hibái, és az, hogy én nem tudok megtenni bizonyos dolgokat, nem az általános 'hát ez van, kit érdekel'-lel jár, hanem az 'oké, nem kell egyedül csinálnod' vagy a 'nem sürgős, van rá időd felkészülni', vagy pedig az 'igazándiból nem ez a legfontosabb az életben'-nel jár. Ezalatt pedig azt értem, hogy amíg én általában az általános elítéléssel küzdök még a barátaimtól is, itt nem ez történik. Nem kell depresszióba esni, hogy az életed nem olyan, mint amilyennek képzeled, hogy TE nem vagy olyan, mint amilyennek képzeled magad, illetve akarod, hogy legyél - csak fogadd el és próbálj változtatni, nem kell egyedül csinálnod, mert van, aki megérti.
4. The art of acceptance
I've been struggling with anxiety because of the opinions of others about me, so much that it can worsen my quality of life. When I'm not with my family, I can feel really bad about myself, constantly looking who is looking at me at the moment. There's a new place where I can just be myself without having to worry too much. Everyone has their own flaws, and the fact that I can't do some things easily usually goes with a casual wave of 'who cares, get over it'. When I was in Sweden the usual answers were 'you are not alone' or 'it's not that important, you have time to do it' or 'well, it's not the most important thing in life'. By that I mean that while I'm struggling with general acceptance even from my friends, it's not what's happening when I'm around my swedes. They just don't want you to have depression because your life is not how you imagined it, just accept it, and change if you want, and you are not alone with it, there's always someone who understands you.
5. Vannak az életben fontosabb dolgok, mint fennakadni az apró problémákon
Ismerős a helyzet, gondolom, amikor saját kis drámáinkat generáljuk napról napra, csak azért, mert miért ne. Ki nem vitte ki a szemetet? Ki nem mosogatott el? Miért nem lett kitakarítva? Ezek mind azok a dolgok, amik nem feltétlenül az élet legfontosabb részeit képezik. Ha nem vitte ki, vidd ki te. Ha nem mosogatott el, mosogass el, mondd el neki, hogy mosogasson el legközelebb - és a másik értse meg, hogy neki is vannak kötelezettségei, és jól esik az egész családnak, ha ő is besegít. De nem kell a dráma.
5. There are more important things in life than being grumpy about something irrelevant.
A familiar situation, I believe, when we make our own little dramas every single day just because why not. Who didn't take out the trash? Who left the dishes unwashed? Why isn't the house clean and nice? These are just some examples of things, that are not really important. If it's still there, you take it out. If it's not washed, you can wash it yourself, tell them to wash it next time - and it will only work if the other one understands that both of them has to do all kinds of things to make everything going around the family. But no drama, please.
6. Akkor mi az, ami igazán fontos az életben?
Ha már ennyi mindent írtam arról, ami nem fontos, nézzük meg, mi a fontos. Talán az önmegvalósítás, az egyén szerepe a közösségben, maga a közösség, a család, a szeretet, szenvedély valami iránt, a pillanat értéke, a vidámság...
6. Then what IS important in life?
Since I wrote so much aout what is not important, here's some that are: self-development, our place in the community, in the family, family itself, love, to have passion for something, the precious value of a single moment, happiness...
