Novemberi karácsony, szívmelengető reklámok

Photo by Andrew Neel on Unsplash

Ma reggel, rossz szokásomhoz híven felcsaptam minden idők legkedveltebb közösségi média oldalát, hogy megnézzem, mi történik a nagyvilágban. Hirtelen tudatosult bennem, hogy nem csak ma ébredtem arra, hogy várom, hogy havazzon, adventi időszak legyen... Nem vagyok egyedül ezzel. A facebookom körülbelül 2 hete már karácsonyi készülőds körül forog, mindenféle karácsonyi receptek, dekorációs ötletek, karácsonyi reklámok tömkelege árasztotta el az idővonalamat, és csak maradni szeretnének. Én pedig egyre azon tanakodom, hogy mit szeretnék készíteni karácsonyra, kezdve egy valamiféle falra akasztható adventi naptárral, mert a 6 évvel ezelőttit már nem igazán érzem, hogy állná az idő próbáját (hát még a képek róla... már akkor se voltam oda érte, amikor készítettem), na meg, hogy végre egyszer igazán advent legyen az advent.

Emlékszem, gimnázium talán második évében, amikor amerikai civilizáció, mint tantárgy megjelent, meg voltunk döbbenve, amikor a hálaadásról tanultunk - hálaadás, black friday, karácsonyi készülődés kezdete. Na de ilyen korán? Nekem még az advent sem volt teljes 4 hét akkor, hiszen a karácsonyi kirakatok és eladásösztönzés is Mikulás környékén kezdődött (ez pedig egy olyan berögződés, ami abból jön, hogy gyerekként a december 6-án kapott adventi naptár első heti csokijait csak úgy egy marokra ettünk drága öcsémmel).

Nem mondanám, hogy problémám lenne azokkal, akik ilyen őrült korán kezdenek el készülődni az év mondhatjuk, hogy legfontosabb ünnepére - hogyan is lehetne? Úgy érzem, értem, hogy mindez honnan jön. A karácsony mindig az évnek azon időszaka volt, amikor a család biztonságában kellemesen elmerülve a legnagyobb problémák sora kimerült a kissé feszülő pantallókban, a családi összejövetelek időzítésében, szerencsésebb esetben a hólapátolás megszervezésében.

Karácsonykor nincs háború, karácsonykor nincs munka, karácsonykor csak az van tisztán, töményen, amit mindenki szeret: öröm.

Úgy érzem, hogy egyre nagyobb szükségünk van erre az időszakra. Karácsonykor rossz dolgok nem történhetnek. A világ meggyógyul, az emberek egy kicsit több szeretettel gondolnak társaikra. Minél hosszabb ez a készülődés, annál több jó történik a világban.

Ami pedig engem illet...Minden évben a könnyeimmel küszködök, amikor a fenyő mellett állunk - egyrészt, mert ilyenkor még erőteljesebben érzem, hogy az idő hogy szalad, nem vagyunk már gyerekek, és nem szeretném, ha valaha is a családom nélkül kelljen eltöltenem az ünnepeket. Nézem a fényeket és próbálok mindent a fejembe vésni, hogy mindig emlékezzek az otthoni karácsonyra, amíg még mind együtt vagyunk. Valószínűleg idén sem lesz másképp...

Visszakanyarodva az adventhez, várakozáshoz és a mérhetetlen karácsonyi hangulathoz, ami a közösségi média felől vagy éppen az üzletek polcairól árad, most én is úgy érzem, hogy ahelyett, hogy azon morognék, hogy milyen korai még mindez, inkább élveznem kéne, és miért is ne élvezném ki?... Ennek fényében nyakamba vettem a Youtube-ot, összegyűjtöttem az elmúlt évek számomra legkedvesebb karácsonyi reklámjait (és marketinghúzásokat, tudjátok, tetszenek az ilyesmik) egy csokorba - miközben néha természetesen potyogtak a könnyeim, de azt hiszem, ez a műfaj szépsége lehet. :)

                                                                                                          ◊

Today morning, thanks to my bad habit, I opened up humanity's all time favourite social media platform to see what's happening in the wide world. I quickly realized, that it's not the first day I've been waiting for the first snowfall of the year, and I'm not alone with this thought. Facebook has been revolving around the topic of Christmas preparations for at least 2 weeks now with all kinds of recipes, decoration ideas, ads and charity movements and they don't seem to leave. Me, on the other hand, trying to get a hold on thoughts on how and what to do for this Christmas, it seems I'm even struggling to decide what kind of advent calendar I should make (the one I made 6 years ago is not cutting it for me anymore, plus I want advent to BE advent for once).

I remember when we were still in high school (it was probably second grade when we started having American Civilization as a subject), we were shocked about the 'quite long' advent season Americans have that starts right after Thanksgiving. It's November, why this early? - we thought. For me, advent back then wasn't even full 4 weeks, since usually Christmas stimulations started to hit the stores just a bit before Mikulás, and as kids, me and my brother used to eat up all the first week's chocolates all at once from the advent calendar we got from Mikulás. (Mikulás is kind of like the Hungarian Santa Claus, but he comes on the 6th of December, Saint Nicholas' day, it's the 'Little Angel' who brings presents on the 24th).

I can't say I would have a problem with people who start humming Christmas melodies, prepare lists and gifts for loved ones, seek out wonderful decorations in early November - how could I? I feel like I understand where they are coming from. Christmas is always the time of the year, when everything becomes a cozy blur, leaving the most important problems in focus: pants are too tight, what game we should play together, when should the wider family visit and, in even luckier times, who should shovel the snow from the pathway.

At Christmas there's no war, at Christmas, there's no work to be done, at Christmas the only thing there is what everyone likes in a pure, clear form: joy.

I feel that we are in need of this time of the year more and more. At Christmas, bad things just can't happen (or so we were told), the world heals, maybe people think about each other with more love, maybe longer advent means more love to share.

And for me... Every year when I stand next to the tree I'm struggling with tears - on one hand, because I feel it even more powerful than in other times, that time just passes so quickly, we are not kids anymore, and on the other hand because I just can't and don't ever want to imagine spending the holidays without my family. I look at the lights how they dance on the ceiling, keep trying to remember every tiny detail about each Christmas, about being together. I'm sure it's the way it will be this year too...

Circling back to advent, waiting and uncontainable amount of Christmas mood that comes from social media or from stores, I feel that instead of giving a single grumpy thought about how early it is, I should embrace it, and so I will... Keeping this in mind I made a list of the season's ads and campaigns I love the most from the past years (you know, I love marketing stuff), struggling with tears again, but then again, I guess that's the most wonderful thing about this genre. :)

Blogtip Thursday - Barátom, a Facebook

Elmélkedem eleget a blogolós témákon, amikben úgy érzem, kompetens vagyok, hiszen nem akarlak félrevezetni titeket vagy legalábbis fals információkkal elhalmozni, úgyhogy úgy döntöttem, hogy azon az oldalon maradok egyelőre, amit jobban magaménak érzek: marketing, média, fotózás, képek - blogger szempontból. Remélem, hasznos lesz, és remélem, hogy olyan is tudja ezeket alkalmazni, aki nem közvetlenül blogot ír, hanem saját kis kreatív vállalkozását indítja be, vagy szeretne többet kihozni belőle. Ma marketinges témát hoztam. Nem, nem az a fajta marketing, ahol te, mint kis vállalkozó, blogodat író egyén vagyonokat fogsz költeni a szponzorált hirdetésekre. (Egyébként kis összegeket költve, és azt tudván, hogy mikor érdemes költeni rá, ez is egy járható út, de csak akkor, ha a weboldaladat befektetésként éled meg - tehát nem sajnálod költeni a pénzt, hogy később megtérülhessen)

Múlt héten arról szólt a fáma, hogy hogy ne használjuk a közösségi médiát - beszéljünk egy kicsit arról, hogy hogy érdemes, és kell: a Facebookról, Pinterestről, Google+-ról (igen, tudom!) és Instagramról lesz szó, négy részletben, mert egyébként rettentő hosszúra nyúlna a dolog. Úgyhogy először az egészről általánosságban, valamint a facebookról, amire az általános stratégia jól illeszkedik, a következő hetekben pedig Pinterest, Google+, végül Instagram. :)

A közösségi médiával kapcsolatos kérdésekhez készítettem egy infografikát, ami remélem, tetszik nektek :)

Kiindulópontként, én úgy érzem, ha a személyiségedet megmutatod akár a blogon, akár az oldaladon, csak nyerni tudsz vele: az a tapasztalatom, hogy az olvasóid szeretik, ha tudják, mégis milyen ember ül a számítógép másik oldalán, szeretik tudni, hogy van bennetek közös, egy kissé megerősítés alapon, hogy jól döntött, hogy elkezdett téged követni.

Ez, úgy gondolom, hogy a közösségi médiában használt stratégiák alappillére Nem hiszek az agresszív marketingben, viszont abban igen, hogy a jó dolgokat igenis meg kell osztani másokkal. A kulcsszó a megosztás. Facebookon ez rendkívül egyszerű, bármit megoszthatsz, amit szeretnél, ellenben limitált követő fogja látni, amit írsz. 

Milyen időközönként? Mit? Hányszor?

Kezdjük a hányszorral, mert ez az alapja az egésznek: a stratégiád. A közösségi média tekintetében két megközelítés az elterjedt: az 5-10-5 és az 5-3-2, mindkettő jól alkalmazható Facebookon. 

5-10-5 megközelítés

Ez a módszer átfog minden közösségi média platformot, tehát nem csak a facebookot, de Pinterestet, Instagramot, Twittert, Google+-t, etsy-t, stb. Így az alábbi számokat értsd úgy, hogy ezeket egyenlően vagy egyenlőtlenül (attól függően, melyik oldalt tartod fontosabbnak/relevánsabbnak) oszthatod el a platformokon, amiket használsz.

5 - Válogass:

5 posztot azokról a dolgokról, amik érdekelnek, add hozzá a személyiségedet, írj mellé valamit, amitől az eredeti bejegyzés számodra fontos/érdekes/hasznos. 

10 - Kövess:

10 olyan vállalkozást/bloggert, akik hatással vannak rád, tudsz belőlük inspirációt gyűjteni a megosztásaidhoz, vagy kapcsolatépítés szempontjából.

5 - Ossz meg:

5 posztot, ami másoktól származik. Vigyázz! Megosztás és válogatás nem ugyanaz! Ha válogatsz, akkor a neked tetsző dolgokhoz hozzáadsz, ha megosztasz, akkor az eredeti forrás mondanivalóját tiszteletben tartod (maximum pár kedves szóval kíséred).

Ezen felül ne feledkezz meg a saját tartalomról - hetente legalább kétszer közölj saját írást/alkotást.

5-3-2 megközelítés

Itt nem mindent átfogó stratégiáról van szó, hanem egy adott médiára kiterjedőről.

5 - Válogass:
5 posztot válassz ki és ossz meg, hozzáadva saját gondolataidat a témáról.

3 - Saját:
Töltsd fel tartalommal az oldaladat! Ez a 3 poszt saját gondolatokra, linkekre van fenntartva. (Akár nagyon régi linkeket is előkereshetsz, hogy több forgalmat kapjanak)

2 - Személyes:
Engedd, hogy a követőid megismerjenek, ebben a 2 posztban csak személyes dolgokat ossz meg!

Mi a helyzet a Facebookkal?

Talán a legtöbbet használt, legismertebb mind közül, és én úgy érzem, hogy egyben a legnehezebb is érvényesülni ebben a környezetben. Nem meglepő, hiszen a Facebook fennállásának 12 éve alatt elérte a bűvös egy milliárd felhasználó számot, sőt, előző év utolsó negyedévében 1.59 milliárd aktív felhasználóval rendelkezett. Rácsodálkozunk, ha valakinek nincs személyes Facebook oldala, beépült a mindennapokba, a weboldalakon Facebook fiókkal regisztrálunk, minden kis- és nagyvállalkozásnak kell lennie oldalának, a nagyobbaknál kifejezetten közösségi médiára szakosodott szakemberek végzik a marketingtevékenységet, a kisebbeknél, pedig olyanok, mint te, vagy én, akik csak megosztani szeretnék, amijük van... Az oldalak láthatósága drasztikus mértékben van csökkentve, nem csoda tehát, hogy néha elveszettnek érezzük magunkat - a felhasználók nem látnak mindent a megosztott tartalmak között, még a barátok körében sem. Így ülhetünk az oldal előtt várva azokat, akik ránk találnak, mert ha van oldalad, akkor látod, milyen siralmas is tud lenni az elérése egy-egy bejegyzésnek.

Mit lehet ez ellen tenni? Nos, kérem szépen, aktívnak kell lenni. Mennyire aktívnak? Hogyan? Rendkívül jó kérdések. A Facebookkal való kapcsolatomat én állandó jelleggel tesztelem - mi tetszik az olvasóidnak? A leendő ügyfeleidnek? Azt vettem észre, hogy amikor olyan bejegyzést írok, ami személyes hangvételű, vagy új információban gazdag, megugrik az oldalamat elérő felhasználók száma - a megosztások miatt. Ne félj kipróbálni te sem, hogy mi működik a te oldaladon. Ossz meg és figyeld, hogy milyen reakciókat váltanak ki a bejegyzéseid, ami pozitív, abból nyilván iktass be többet is a jövőben.

Amit érdemes ezen kívül észben tartani, az a videók ereje - mivel újabban nem kell rákattintani a lejátszásra ahhoz, hogy elinduljanak a képsorok, ezért nagyobb figyelemfelkeltő ereje van az idővonalon, mint a 'sima' képeknek.