Mindenki megvan. Láttátok ti ezt a filmet? Nagyjából, legalábbis nekem, arról szólt, hogy a sok kaland és érzés után, végülis, összegezve csak így lehet mondani, hogy vagyunk: mindenki megvan. Úgy érzem, egyfajta in medias res kezdés mód nem dukál a (megint) hosszas szünethez, amit a blogon tartok (tartottam), de egyszerűen nem tudok másra gondolni.
Sok minden változott körülöttem, mégis valahogy minden maradt ugyanolyan. Bár eredetileg nem arra szántam ezt a blogot, hogy a személyes élettapasztalaim megosztásra kerüljenek, az utóbbi egy-két évben (többnyire, amikor nem voltam aktív blogger) felborult minden és így felborulva is rendnek érzem. Azt se akartam, hogy most, hogy úgy gondolom, megint szeretném folytatni a blogolást kifogásokat állítsak elétek, hogy mi, és hogyan, és legfőképp miért tűntem el, de azt hiszem, hogy mivel rengeteg támogatást kaptam tőletek akkor, amikor a legnagyobb szükségem volt arra, hogy lássam a fényt, megérdemlitek.
Az ok valójában rendkívül egyszerű: változások, amiket nem tudtam 'kezelni', nem tudtam egyensúlyba hozni. Mikor végeztem az egyetemen, úgy gondoltam, foglalkoznom kell egy kicsit mással is, így leültem az öcsémmel beszélgetni. Azt hiszem, közöttünk mindig is egy furcsa barátság volt, távol álltunk egymástól, de ezen változtatni akartam. Meg akartam ismerni az ő világát, tudni akartam, mi történik vele egész nap. Így történt, hogy miközben egy világ bezárult, egy teljesen új nyílt meg, új emberekkel, új élményekkel, új barátságokkal, olyanokkal, akikkel soha nem találkoztam. Azt gondolom most, hogy erről írok, hogy közben észre se vettem, hogy ebből a világból viszont eltűnök.
Szomorúan és rosszul hangzik mindez, de nem az. Nem. Egyáltalán. Miközben úgy tűnik, mindent elvett tőlem ez a másvilág, mintegy kiegyenlítésképp adott is rengeteget, sokkal többet. A tükörképemet. Itt kezdődött el egy újabb másvilág, újabb problémákkal, mindent elsöprő élményekkel. Sose gondoltam volna például, hogy elég erős vagyok ahhoz, hogy 'csak úgy' elmenjek Svédországba egyedül. :)
Itt tartunk most. Ebben a világban élek, és ebben a világban szeretnék és tervezek maradni, és hosszú távra muszáj berendezkednem mindazokkal az elemekkel, amik egykor és most örömet okoztak/okoznak nekem, hiszen minél otthonosabb, annál boldogabb vagyok. Így, bár ígéreteket nem teszek arra vonatkozólag, hogy olyan aktív leszek, mint régen, azt megígérhetem, hogy azon leszek, hogy a blog minél fontosabb szerepet kapjon az életemben. :)
Oh.
Ui. A képek a varázslatos Svédországról készültek! :))
