2016. február 28.

Me heart Art - Gyurmásvány interjú


Emlékeztek még, hogy mennyi Me heart Art jelent meg a blogon régebben? Ez a szokásom egy kissé eltűnt az évek folyamán, de szeretném, ha visszatérne, hiszen igazán inspiráló ezeknek a csodálatos művészeknek megismerni a munkásságát. Erre az alkalomra, hogy újra megjelenik a Me heart Art a from panka with love-on, egy különleges embert kerestem fel, mert szerettem volna, ha valami olyasmiről írhatnék ebben az új generációs posztban, ami tényleg, minden nap lenyűgöz. Török Andi (aka. Gyurmásvány) ilyen, varázslatos, titokzatos medáljai egy olyan világba kalauzolnak el, ahol elhiszem, hogy mágikus erővel bírnak ezek a csodás ékszerek. Minden alkalommal, amikor facebookon görgetem lefelé a napi eseményeket, megakad a szemem nem mindennapi gyurma-ásvány kompozícióin, úgyhogy megkértem, hogy válaszoljon pár kérdésre.

There was a time on panka with love, when I was all about searching for and sharing artists that are inspiring with wonderful work. Of course back then, I didn't write the blog in english as well. :) This habit of mine is kind of gone in the past few years, but I want it back! So for this special moment, that it's actually happening, I wanted something really unique, and I chose Andi Török (aka. Claneral), whose magical amazing creations makes me wonder if these things are real amulets with real magical powers. Every time I'm just scrolling through facebook, her awesome clay & mineral jewelleries catch my eyes, so I asked her to answer a couple of questions. :)



Hogyan történt az a bizonyos találkozás a gyurmával?

Az első találkozás a gyurmával úgy történt, hogy nem is tudtam mi az, csak tetszett. Kis szobrok, ha jól emlékszem, japán gésákat megformázó, festett szobrocskák voltak. Nagyon tetszett, hogy egész pici részleteket is fel lehetett fedezni rajtuk. Aztán később ráleltem egy amerikai hölgy munkáira. Az volt a kezdő löket. Ez kb. olyan 3-4 éve lehetett. Eléggé hadilábon állok az évszámokkal. Nem igazán követem ilyen formában a dolgaimat.

How did you first meet with clay?

The first time I didn't even know it was clay, I just liked it. Little scupltures, if I remember right, they were little scupltures of japanese geishas. I really liked them, you could discover every detail on them.Then I found an american lady's work. This was the starting point, it happened 3 or 4 years ago. I am a bit at odds with dates, I don't really track my own things with years.
Hogyhogy kövekkel díszíted őket?

A kövek egész kicsi korom óta az életem részei. Rengeteg követ gyűjtöttem már akkor is. Akár hányszor elmentünk sétálni, mire haza értünk az összes zsebem tele volt kavicsokkal. Ez a mai napig megmaradt. Még mindig bármilyen követ hazaviszek magammal, amiben valami megfog. Viszont a szívem csücskei az ásványok. Az utóbbi időben sokat is olvastam róluk, kialakulásukról, lelőhelyeikről, gyógyhatásukról. Gyurmával nagyon jól összedolgozhatóak. Egy plusz érzést adnak az ékszereknek.

smile emoticon
How so that you decided to use minerals to decorate your work?

Pepples and rocks are part of my life since I was a child. I always collected them. Every time we went for a walk, my pockets were full of pebbles. This is something that lasted until today, I still take home every pebble or rock that catches my eye. What I really like though, are the minerals. I read a lot about them recently, their formation, location and their health benefits. They go great with clay, they give additional feeling to the jewelleries.



Milyen technikát használsz, hogy ilyen aprólékosan ki tudod dolgozni a medáljaidat?

Két dolog van, amit nagyon szeretek használni az ékszerekhez. Az egyik a különféle textúrák. Szinte bármit fel lehet használni hozzá, ami nyomot hagy. Használtam már köveket, bőrt, ritka szövésű ruhaanyagokat, leveleket. A másik a spirálok. Ez valahogy kialakult. Dekoratívak, variálhatóak. A szimbolikája is nagyon inspiráló, hiszen az energia áramlását szimbolizálja függően attól, merre mutat a spirál. Nagyon sokféle eszközt be lehet szerezni, amivel alakítható a gyurma, de én a két kezemmel szeretek a legjobban dolgozni, mert attól igazán az enyém, amit készítek.

What kind of techniques do you use to make this amazing detailed effect?

There are two things that I like using when making jewelleries. One of them is the textures, almost anything can be used to leave a mark on the clay. I used rocks, leather, cloth, leaves... The other things are the spirals. This came out of nowhere. They are decorative and easy to vary. It's an inspiring symbolism, it embodies the energy flow depending on which way it turns. There are many tools that you can get to work with clay, but I prefer using my hands, this gives me the feeling, that the work, I'm working on, is truly mine.



Hogyan választod ki, milyen ásványt szeretnél használni? Régebben is szeretted őket/tudtál egyet s mást az ásványokról (pl. hogy a smaragd a tisztánlátást jelképezi stb.)?

Ez lehet közhelynek fog hangzani, de nem én választom ki, hanem a kő választ engem. Ebben teljesen az intuíciómra hallgatok. Meglátom és megtetszik.Amikor ellátogatok a helyi ásvány boltba, soha nem szabadulok 1 óra hosszánál korábban. Teljesen magával ragad a hely és beszippant. Természetesen vannak kedvenceim, amik szinte állandóan vannak a kincses ládikámban. Ilyen például az Ametiszt. 

How do you select which mineral to use? Did you know many things about minerals before as well (like that emerals is the symbol of clear sight)?

This might will sound like a cliché, but I don't choose the gem, it chooses me. I rely on my intuition, when I look at it, and I like it, I go with it. When I go to the local mineral store, it's always at least an hour that I spend there. The place itself gets me to stay. Naturally, I have my favourites, that I always have in my treasure box, like amethyst.


Melyik ékszer készítése volt a kedvenced?

Hmm.. ez nehéz kérdés. Mindegyik más okból volt kedvencem. A baglyokat nagyon szeretem, azokban tényleg ki tudom élni a fantáziámat. Egyet nem tudok mondani. Igazság szerint kettő van, ami nagyon a szívemhez nőtt, talán ezért is vannak még meg. Az egyikben két nyers ametiszt van, a másikban pedig egy csiszolt labradorit. Ez az a stílus, amit igazán magaménak érzek. Spirálok, virágok, indák.

Which jewellery of yours was your favourite to make?

Hmm, it's a hard question. Every single one was my favourite for different reasons. I really liked the owls, I could use my fantasy a lot when making them. I can't say one, that I liked, To be honest, there are two, which are the closest to my heart, maybe this is the reason, why I still have them. One of them is with 2 lumps of raw amethyst, the other one is polished labradorite. It's the style I feel mine the most. Spirals, flowers, tendrils.


Mik a távlati célok, lehetséges, hogy lehet majd téged látni kézműves vásáron, például?

Sok-sok ékszert szeretnék még készíteni. Az ásványok mellett üveg elemeket is szeretnék majd használni. Az még képlékeny, hogy azokat is majd én fogom e készíteni. Vásározás tervben van. Idén még nem valószínű, de jövőre már igen. Illetve szeretnék kiállítást.Akár önállóan vagy más alkotóval. Ezeket említeném meg első sorban, de ez csak egy töredéke a listának, aminek a végét még én sem látom.

What are your long term goals, is it possible that one day we will see you on a fair, for example?

I want to make many more jewelleries. I want to use glass as well, not only minerals. I'm not sure if I'll be the one making the glass itself yet. Fairs are in my plan as well, not this year, but next year. I would like an exhibition as well, alone or with another artist. These are the things I would mention, but there are many others on my list, which keeps growing and growing.


Köszönöm szépen Andinak, hogy válaszolt a kérdéseimre és hogy megengedte, hogy a blogon megjelenjenek a munkái! Ne felejtsetek el benézni hozzá facebookon, és meskán sem! :) Nagy szeretettel vár titeket :) Szép vasárnapot!

I would like to thank Andi, that she answered my many questions and she let me feature her works on my blog! Don't forget to check out her facebook and meska! :) She'll wait for you with great love :) Happy Sunday!



2016. február 26.

Weekend project #2 - Horgolt fürdőszobai rendszerezők


Valamelyik nap, amint a fürdőszobában tevékenykedtem, azon morgolódtam, hogy nincs egy épkézláb szekrényünk, vagy legalább egy polc, amin el tudnánk tárolni a dolgainkat. Jobban megvizsgálva a helyzetet rájöttem, hogy persze, tudnék csinálni zsebeket a kihúzható tükrünkre, hogy az apróságokat ott tudjuk tárolni.

The other day when I was doing random stuff in the bathroom, I got a bit grumpy that it gets so messy since we don't have a decent bathroom cupboard, or a drawer, or anything to put the little things in. After some minutes of thinking I just realized: hey, I could actually do something with our little mirror's handle, and crochet some pockets for it!

S ím, péntek is van, ami azt jelenti, hogy végre megoszthatom veletek, amin az elmúlt 2 napban dolgoztam, sőt azt is, ahogy elkészítettem, úgyhogy ha kedvetek szottyan a rendszerezéshez, vagy a horgoláshoz, vagy mindkettőhöz, akkor ezt biztosan el tudjátok készíteni. Akkor is, ha nincs ilyen tükrötök, vállfára is tökéletes! Nagyon kezdő-barát projekt! :) Az alapokat és a kifejezéseket egyébként ezen az oldalon megtanulhatod, elég is lesz ehhez a projekthez!

And now it's friday, which means I can finally share the results of my 2 day experiment with pocket-crocheting, even the way of making pockets like this! So if you are in a mood for an easy diy (even if you don't do crochet, it's very basic, so I think you could manage), you could go for this one. Also, if you are not 'lucky enough' to have a mirror like ours, you can use a clothes hanger to put the pockets on.



Először is a legfontosabb dolog, hogy olyan fonalat válassz, ami elég kemény ahhoz, hogy ne nyúljon ki, amikor dolgokat pakolsz a zsebbe. Én, például, a kék fonalat ezért választottam: nagyon régi, nagyon kemény, nem hiszem, hogy lehet belőle rendes ruhadarabokat horgolni egyébként sem. :) 4 mm-es horgolótűvel dolgoztam, de ha te szeretnéd, hogy még sűrűbb legyen, válassz kisebbet!

First of all, the most important thing is to choose a yarn that doesn't stretch much when you put things in. The blue one that I used, for example is a really really old one, so I can't use it for anything else, but non.wearable things, since it's so hard. I used a crochet hook of 4 mm (smaller hook will make it even denser).

Hogyan készül el? Nagyon egyszerű, és egész egyszerűen lehet változtatni a méretét, ha neked más kell! Az én zsebeimhez (10 x 11 cm) kiindulásképp felszedtem 18 szemet, majd még 1-et pluszba, amit aztán az utolsó szem előtti szembe 3 kispálcát készítettem. Ezek után megint nagyon egyszerű, minden szembe készíts 1 kispálcát, amikor elérsz a sor utolsó szeméhez, abba is 3 kispálca (ezek a zseb sarkai lesznek később). Menj végig a másik oldalán is a sornak, majd fejezd be egy hamis kispálcával. Szedjél fel egy szemet és a következő szemtől kezdve körbe-körbe készíts kispálcákat, az utolsó szemet mindig hamis kispálcával vezetve a sor első szemébe.

How to make it? Really easy, and you can even modify it to your own desire! For my pockets (10 x 11 cm) I started out with chaining 18, then chain 1, go back to the chain before the chain you just made and do 3 single crochet in that single chain. Make a row of single crochet, then when you reach the other side of your crochet, make 3 single crochet in that last chain (these will be the edges). Single crochet around, slip stich into the last chain, then chain 1. 

Ha szeretnéd elérni ezt a csíkozott hatást, akkor a kispálcáidat mindig az előző sorban lévő szem hátsó fonalába vezesd, úgyhogy ha kifordítod, látod, hogy kihozza a csíkokat! :) Ha a nagyon kezdőnél már haladóbb vagy, akkor a sorok között is váltogathatsz: belecsempészhetsz egy-két sor egyráhajtásos pálcát.

Continue making single crochet rounds so, that you only pull through your crochet's back chain, so when you will turn your work inside out, it will have this really nice lined pattern :) You can alter single crochet rounds with rounds of double crochet, if you want bigger pattern, but be careful, that double crochet will make your work a bit easier to stretch.

Amikor eléred azt a nagyságot, amit szerettél volna, kész is vagy! :) Más nem is kell, mint hozzáfűzni a tartóra illetve vállfára és telepakolni a kis dolgokkal!

When you reach the size you wanted, take time to admire your work, you are done! Now you only need to attach it to the handle/hanger! :)

Itt az én képem, hogy nálunk hogy néz ki (tipikusan annak az esete, hogy az eredeti kép sokkal jobban nézett ki, mielőtt nekiestem, hogy 'szépet' csináljak belőle...) Ha te is elkészítetted, küldd el a képedet facebookon, szeretném látni ^^ Szép hétvégét!

Here's our after photo (the typical example of 'it was much better before I started making something 'more beautiful' from it'...) If you made it as well, don't forget to take a photo and share it with me on facebook, i'd love to see your creations! ^^ Have a lovely weekend!







2016. február 24.

Wednesday DIY roundup #1


Boldog szerdát!

Miért is boldog a szerda? Ez is valami, amit Marcustól tanultam: a svédek szerint a szerda az egy mini-szombat, amikor egy kicsit kifújhatod magad a heti teendők mellett. Hidd el, a svédek tényleg tudják hogyan kell jól és kreatívan pihenni. Legalábbis azok, akiket én ismerek. :)
Pár egyszerű és gyors ötlet arra az esetre, ha éppenséggel kreatív hangulatodban vagy (illetve leszel, a hétvégén?).


Happy Wednesday!

Why is Wednesday happy? This is another thing I learnt from Marcus: this is a day to celebrate the middle of the working week, a mini-Saturday to chill and ease some of the work stress. Believe me, the swedes I know, they know how to chill creatively :)
So here's some simple and fast ideas, if you are in the mood of creating something today (or will be in the weekend?)




1. Oké, én az a gyerek voltam, aki nem nagyon szerette a Tangramot, nem tudom, miért, nem tudott lekötni, de ez a hűtőmágnes-ötlet a Pure Sweet Joytól annyira cuki, hogy nem lehet ellenállni az elkészítésének, akkor is, ha Tangramra emlékeztet.

I have to admit, Tangram wasn't my favourite toy, I don't know why, I just couldn't sit in one place to play with it, but this fridge-magnet idea from Pure Sweet Joy is so cute, that I can't resist making it, even if it just reminds me of Tangram.

2. Tipikus első közös kuckóként a mi lakásunkban egyelőre többnyire csak vagy fehér, vagy a szülőktől beköltözéskör kapott régi, sosem használt konyharuháink vannak. Ezzel a technikával, amit a Home-ology-n találtam, viszont még változhatnak a dolgok.

Our apartment is a typical first apartment, our things are more or less are borrowed from parents or just plain white. Things can still change with this dying technique I found on Home-ology! 

3. Mostanában ugyan sokat horgolok, rengeteg kicsi fonaldarabka kerül elő innen onnan. (nem is értem, hogy hogyan vándorolnak el a lakásban!) A maradékokból pedig készülhetnének Damask Love-féle bojtok a cipzárokra? Hmm :)

As you might know I took up crocheting as a hobby which comes with little yarn pieces popping up in the apartment (I don't really understand how they wander away from my crochet spot!). From the leftovers, maybe make some tassels, like Damask Love? Hmm :)

4. Szeretjük a pom-pomokat is :) Főleg betű formákba rendezve, mint ahogy BeSpokeBride tette.

We love pom-poms as well. :) Especially when they form huge letters, like in BeSpokeBride's tutorial.

5. Ez az utolsó DIY talán az, amivel sokatok nem ért egyet, hiszen csak egy egyszerű 'merítsd bele festékbe' - de nézzetek rá: csinos és elegáns! Egy must-have a Sugar&Cloth-tól.

This last DIY idea may sound a bit too simple, since it's 'only' dip dye, but look at it: it looks pretty and elegant! A must-have from Sugar&Cloth.




photo source | napkins

2016. február 21.

Showcase 365 #1



Az első 50 nap.


The first 50 days.


(a következő 50 napot itt találod ∬ you can find the next 50 days here)

2016. február 19.

Weekend project #1 - Párnamánia


Ahogy körülnéztem a blogomon, látom, hogy általában mindig kisebb projekteket osztok meg, amik bár nagyon jók, de nem lehet összehasonlítani nagyobb dolgokkal, amiket akár együtt is csinálhat a család. :) Ezért is döntöttem úgy, hogy weekend projekteket keresek nektek és minden pénteken (tudjátok, hogy be lehessen szerezni az alapanyagokat hétvégére) megosztom veletek, ami nekem legjobban tetszett a héten. :)

As I looked through my blogposts, I see that I'm so much into smaller projects that you can do very easily, and while they are very good for the daily creative process, something bigger, more challenging, something majestic would be awesome to do in the weekends. So I decided I was gonna share some weekend project ideas on every friday (so you have time to get the supplies), the ones I liked that week the most. :)

Mivel is lehetne kezdeni, mint otthoni dekorációval, és mi is jobb annál, mint a párnák!

What else would be better to start with than pillows?

Én imádom a párnákat, annyira, hogy az első dolog amit mi vettünk a lakásba azok nagy, ölelős párnák voltak. Minél több, minél puhább, minél szebb, minél hívogatóbbak! A Little Inspiration párnák többnyire csak szépek és garantáltan modern/játékos hangulattal töltik meg a lakást :)

I looove pillows. What love? Adore them! The first thing we bought for our apartment was a bunch of those huge cuddly pillows. The more comfier, fluffier, prettier the better! These ones today from Little Inspiration, are modern and creative, while giving a playful touch to your place. :) For the English *written* tutorial please visit Little Inspiration's blog! :)

Na de hogyan is lesz a párnából lufi?

Kell hozzá: 
* üres csomagolópapír tekercs
* anyag, ami kellőképpen nyűlik
* tű, cérna, varrógép
* töltelék: bár a Little Inspiration-ön nem találtam javasolt tölteléket, én azt mondanám, hogy poliészter töltőanyag vagy pisztirol golyók a legjobbak - utóbbi esetében vigyázni kell, nehogy kifolyjanak, mert aztán az egész lakás úszni fog a golyócskákban :)
* egy hosszú bot

Mérd le a tekercset, majd vágj annak megfelelően hosszú csíkokat az anyagból! Varrd össze a varrógéppel úgy, hogy épp nagyobb legyen egy kicsivel, mint a tekercsed! Húzd bele a huzatot a tekercsbe, színével kifelé, majd fordítsd ki a végeket, hogy egyszerűen meg lehessen tölteni a párnahurkákat. A botod/hurkapálcád segítségével óvatosan tölts meg meg minden huzatot, kösd be a végeket, majd kezdődhet a lufihajtogatás! Ha kutyát szeretnél (vagy bármilyen más lufialakzatot) akkor ne felejtsd el összevarrni az anyagot a hajtásnál is!







2016. február 12.

Egyedül



Opportunity cost. Még mindig visszhangzik a fejemben a tanár úr hangja, mikor mikroökonómia előadáson az alapfogalmakat próbálta megértetni a gyakran csak a távolba révedő tekintetű hallgatókkal, velünk. Opportunity cost. A választás ára. Annak az ára, hogy valamit feladunk azért, hogy a másik lehetőséggel élhessünk.

Ma én is megfizetem a választás árát.

Szorít a mellkasom, a torkomban érzem a szívem, a gyomrom összerándul. A könnyeim préselődnek ki azon a kis résen, amit még találnak összeszorított szemeimen. Potyognak, öntöznek, elárasztanak mindent. A hajamat, a ruhámat, mindent. Ki tudja mennyi idő telik el így. Megölelnek. Még többet sírok.

Felemészt a bűntudat. Tehernek érzem magam. Itt van ő, aki feláldozta az életét, és én meg mit csinálok? Csak vagyok, az én beteg mivoltomban, elárasztva könnyeimmel a ruháit. Ő mit csinál? Csak mondja, csak mondja, hogy szeret. Kérem, hogy ne kelljen mennem. Kérem, hogy hadd maradjak itthon. Megengedi. A mi kis világunkban ő vigyáz rám, és reméli, hogy segíthet. Én pedig sírok. A megkönnyebbüléstől és a bűntudattól. Hány embernek okozok csalódást ma? Hány ember nem fogja érteni és mondja, hogy de igen, te ezt meg tudod csinálni, mert erős vagy? Nem vagyok. Nem érzem magam annak.

Elment. Egyedül. És nekem újra bűntudatom van. Bűntudatom van, hiszen ez az ára a maradásnak. Állandó bűnösség azért, amiért csalódást okozok azok számára, akik szeretnek, mert magukra hagyom őket, mert úgy érzem, teher vagyok. Azért, mert nem töltök elég időt ezekkel az emberekkel. Azért, mert tudom, hogy az életem elmúlok csendesen, és azért, mert nem tudom, hogy tudok-e tenni valamit, ami tényleg számít. Valaha is.

Elment. Egyedül ment el. Én pedig maradtam. Egyedül maradtam.


A gondolataimmal.

2016. február 6.

Írnom kell


Mióta egy hónapja megismertettem magam mindenkivel, aki ezt a blogot olvassa, minden egy kicsit közelebbinek tűnik, mint akkor. Szerettem volna ezt elmondani, de amikor úgy éreztem, írnom kell, akkor úgy gondoltam, hogy nem akarom magam 'rátukmálni' senkire, ezért vártam, de a várakozás csak megölte a bennem rejlő gondolatokat, amiket meg akartam osztani... Máig.

Egy sajgó érzéssel ébredtem fel. Mintha valami hiányozna. Sajgott a szívem és utána minden másom is. Tudtam, hogy mi hiányzik ma, de olyan nehéz elfogadnom, feldolgoznom és beletörődnöm. Írnom kell. Szeretném a lelkemnek ezt a darabját megosztani.

Gyerek voltam álmomban. Ha nem is fizikailag, de a lelkemben éreztem, hogy gyerek vagyok. Tudtam, mert ő ott volt. A barátnőm, akivel még együtt csináltunk minden bolondságot egészen onnantól fogva, hogy azon a bizonyos óvodai napon egy csoportba kerültünk. Nap közben az óvodában, délután az utcán játszottunk, nem tört le semmi. 

Iskolába mentünk, együtt, több barátunk lett, és én kezdtem úgy érezni, hogy szerencse, hogy még egyáltalán beszél velem, hiszen én olyan más vagyok, nem vagyok olyan, mint a többi ’menő’ lány, még akkor is, ha nagyon szerettem volna leutánozni őket. Azt hittem, ha olyan ruhákat hordok, úgy beszélek, azt akarom, amit ők, és az tetszik, ami nekik, én is közéjük tartozhatok. Már nem voltunk egyedül, talán sose voltunk igazán egyedül. Úgy érződött, minden lány a barátja szeretne lenni és az összes fiú az ő kezét szeretné fogni. Érdekes volt. Velük voltam, Vele voltam, a barátnőmmel, aki nem éreztette soha velem, hogy kevesebb vagyok, mint a többiek, mégis, úgy éreztem, hogy micsoda szerencse, hogy nem veszik észre, hogy én tényleg nem lehetek olyan ’jó’, mint mások a baráti körünkben.

Mindenféle dolgot csináltunk iskola után. Játszottunk az utcán, várat építettünk lepedőkből, ’levest’ főztünk mindenféle növényből, amit találtunk, télen szánkóztunk, nyáron cseresznyére vadásztunk. Egyszer történt, hogy délután bicózni mentek. Mentek, mert én nem mehettem: szigorúan tiltott zóna volt az utca elhagyása számomra. Emlékszem, hogy vártam rájuk, hogy visszajöjjenek. Jöttek, és a barátnőm lába nagyon vérzett. A bicikli valamelyik alkatrésze teljesen felsértette a vádliját. Nagyon megijedtem, féltem, hogy ez valami szörnyűséget jelent számára. Utólag persze mindig kiderül, hogy a gyerekek sokat kibírnak, többet, mint amit a felnőttek el tudnak képzelni, de a félelem, amit akkor éreztem, megmaradt. Ez volt talán az első alkalom, hogy valakit féltettem a családomon kívül.

Nőttünk, nőttünk, középiskolába mentünk. Különböző gimnáziumba. Addigra nekem is lettek más barátaim, a saját barátaim, akikről tudtam, hogy nem hagynak el másért, és volt, akivel egy iskolába is mentünk – talán a legjobb dolog volt, tudtam egy kicsit másra is koncentrálni, mint a barátnőmre és arra, hogy biztosítsam, hogy még mindig fontos vagyok neki. Eltávolodtunk, persze. Nem annyira, hogy ne is beszéltünk volna, hiszen busszal még mindig együtt jártunk egy ideig, és a délutánok egy részét még mindig együtt töltöttük, de akkor sem voltunk egyedül – már négyen voltunk, négyen lányok, négyen barátnők és továbbra se éreztem úgy, hogy amit ők akarnak, az az, amit én akarok. Nem akartam a fiúkról meg a pletykákról beszélni. Arról akartam, hogy milyen szép az ég, és milyen gyönyörűek a levelek, de ez a ’bolond’ kategóriába tartozott.

Volt egy pont, ahol közelebb kerültünk és úgy éreztem, ennek sose lesz vége, mi négyen, barátnők. De ami jött, nem lehetett elkerülni. Felnőttünk, és a felnőttek, ha valamit nem találnak hasznosnak az életükben, akkor nem csinálják. Én is bűnös vagyok. Én sem kerestem, én sem mentem utána, próbáltam beszélni és utána nyúlni, hogy megtartsam a barátnőmet. Az új világban, a főiskolán minden ragyogó volt és főleg szabad, annyira, hogy elvakított.


Igen, ez az. Felnőttünk és elvesztettem a barátnőmet, végleg. Ezért sajog a szívem, ma reggel.